Kolumbusz nyomában

Néhány hete Terre Haute-ba, az ottani Indiana State Universityre is volt szerencsénk ellátogatni. A nyelvi, irodalmi és nyelvészeti tanszéket, benne a nyelvi laborral a nyelvelsajátítással, nyelvtanulással és szociolingvisztikával foglalkozó Leslie Barratt, az oktatásügyi tanszéket pedig William Barratt mutatta be.

Köszönet nekik ezért a kiváló tudományos túráért a kampuszon!

indiana_state_university.jpg

Indiana State University (Terre Haute, IN, USA) (Fotó: https://www.facebook.com/IndianaState)

„Leslie Barratt, Professor of Linguistics, received an A.B. degree from Beloit College, an M.A. in Linguistics from the University of Wisconsin-Madison, an M.S. in Elementary Education from Northwest Missouri State University, and a Ph.D. from The University of Iowa. Although all of her degrees are from Midwestern schools, Dr. Barratt was born and raised in the East, just outside of New York City. She took Russian in high school and learned Flemish as an exchange student in Belgium. After college classes in linguistics, she decided to pursue the study of language as her career. Dr. Barratt has taught at ISU since 1980. She has spent two of her sabbaticals as a Senior Fulbright Lecturer in Hungary (1987-8) and China (1995-6). During 2004-2005 she visited and/or lectured in Turkmenistan, P.R. China, Taiwan, Japan, Korea, Thailand, and Brazil.” (http://www.indstate.edu/lll/faculty_staff/barratt_leslie.htm)

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

 

Szerző: Fehér Kriszti  2014.04.02. 21:03 Szólj hozzá!

Címkék: nyelvtanulás nyelvelsajátítás Indiana State University Language Lab first language acquisition second language acquisition nyelvi labor educational leadership Leslie Barratt William Barratt

Kolumbusz nyomában

Nemrég a bloomingtoni Indiana Egyetem Speech and Hearing Sciences Tanszékének beszédkutató laborjában is jártunk. Itt olyan beszédtechnológiai vizsgálatok folynak, amelyek eredményei sok más egyéb hasznosíthatóságuk mellett a babákkal végzett nyelvelsajátítási tesztek hangtani hátteréül is szolgálhatnak.

A cél az emberi hangképzési folyamatok lehető legpontosabb feltérképezése, illetve modellezése, szimulációja. Olyan „beszélőgépek” létrehozása, amelyek mesterséges hangsorai a lehető legjobban hasonlítanak hangszínükben, ritmusukban, hangsúly- és dallamjegyeikben, valamint folyékonyságukban a természetes beszédhez. Ehhez az itt dolgozók három dolgot igyekeznek összeilleszteni: egy speciális tüdőkapacitás-mérő eszköz segítségével rögzítik a beszédlégzés fiziológiai értékeit, a szájpadlásról háromdimenziós felvételeket készítenek, a nyelv tevékenységét pedig egy ultrahanggépen keresztül mozgás közben figyelik.

A labort az artikulációs és akusztikai fonetika szakértője, Steven Lulich és egyik új ösztöndíjas munkatársa, a magyar Csapó Tamás mutatta be. Köszönet nekik a nagyszerű tudományos idegenvezetésért!

speech_and_hearing_lab_steven_lulich.jpg speech_and_hearing_lab_tamas.jpg

Steven Lulich és Csapó Tamás – Speech Production Lab (Indiana University, IN, USA) (Fotó: https://www.facebook.com/IUSpeechandHearing)

More exciting news out of the Speech Production Lab - Introducing Tamas Csapo! He is a Hungarian Fulbright Scholar who just arrived last week and will be working in the lab through mid-July. He is almost finished with his PhD in speech synthesis at the Budapest University of Technology and Economics. We have an awesome ultrasound machine, which Tamas is seated at in this picture. This is a 3D/4D ultrasound which we are using to capture whole tongue volumes in real time during speech. After post-processing, we will combine the tongue images with our 3D scanned palates to investigate how individuals' palate anatomy determines the way they articulate speech sounds.” (Department of Speech and Hearing Sciences, IU. https://www.facebook.com/IUSpeechandHearing)

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

 

Szerző: Fehér Kriszti  2014.03.16. 22:11 Szólj hozzá!

Címkék: ultrahang beszéd hallás speech ultrasound hearing beszédtechnológia artikuláció articulation speech production Csapó Tamás Steven Lulich speech technology beszédprodukció speech synthesis speech recognition respiratory physiology beszédszintetizálás gépi beszédfelismerés légzésfiziológia

Kolumbusz nyomában

Alighogy megérkeztünk tanulmányutunk célállomására, a bloomingtoni Indiana Egyetemre, máris hatalmas szerencsében volt részünk: azon a rengeteg érdekes dolgon túl, amit itt tanulhatunk, ma a Cognitive Science Program vendégelőadójaként még Richard N. Aslint, a Rochester Egyetem Brain and Cognitive Sciences tanszékének munkatársát, az ottani babalabor vezetőjét is meghallgathattuk.

Richard N. Aslin: „Behavioral, computational, and neural mechanisms of statistical learning in infants and adults(Indiana University Cognitive Science Program, Bloomington, IN, USA. 2014. 02. 17.)

Aslin tagja volt annak a kutatócsoportnak, akik a kilencvenes évek közepén a babák statisztikai tanulásának ötletét az elsők között vetették fel és tesztelték kísérleti úton. Előadásában az ezzel kapcsolatos korábbi és jelenleg is folyó vizsgálatokat mutatta be, köztük olyanokat, amelyekről ezen a weboldalon is volt, illetve lesz szó. Legújabb eredményeit most nem is áruljuk el: ezekről a maguk helyén, a blog újabb cikkeiben fogunk beszámolni. 

The Rochester Baby Lab (University of Rochester, NY, USA)

„In the past 15 years, a substantial body of evidence has confirmed that a powerful distributional learning mechanism is present in infants, children, adults. I will briefly review this literature that began in the temporal domain as a solution to the word segmentation problem, and then make the point that this mechanism is modality general, domain general, and species general. However, to be tractable, this powerful statistical learning engine must be constrained, and those constraints are both subtle and diverse, e.g., how infants allocate their attention to sequences of events plays an important role in the efficiency and effectiveness of learning. A variety of computational models have been proposed to account for statistical learning, including those that treat learning of exemplars and learning of rules as separate mechanisms. I will argue that this exemplar rule distinction can more parsimoniously be accounted for by a single statistical learning mechanism that is sensitive to the patterning of the input. Variations in how learners judge the grammaticality of utterances from an artificial grammar, and a single model that accounts for that variation, will then be reviewed. Finally, time permitting, I will provide a brief glimpse at some recent data on the neural correlates of statistical learning.” (Richard N. Aslin)

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

 

Szerző: Fehér Kriszti  2014.02.17. 18:49 Szólj hozzá!

Címkék: gyerekek felnőttek children distribution adults eloszlás csecsemők infants statistical learning word segmentation szószegmentálás auditive perception auditív percepció visual percepcion vizuális percepció "nézési idő"-paradigma looking time paradigm

Ajánló

A blog nyolc hónappal ezelőtt indult, és egyre népszerűbb: a Kereső Világ szerint az egyike a legjobb tudományos blogoknak!

Varjú Zoltán: „A legjobb tudományos blogokat Debrecenben írják!” − blogajánló. (Kereső Világ 2014. 02. 03.).

Köszönet az elismerő szavakért. A Kereső Világot én ugyanígy csak ajánlhatom mindenkinek, aki a számítógépes nyelvészet, a nyelvtechnológia és a szövegbányászat iránt érdeklődik – a Precognox keretében működtetett blog ezekben az élen jár!

kereso_vilag.jpgKereső Világ – Precognox

„A keresők lelkivilága, szöveges keresés, szövegbányászat és big data. 2001 óta foglalkozunk keresőfejlesztéssel a Precognox kereteiben. A blog írói: Jóföldi Endre és Varjú Zoltán. A Goldenblog versenyen IT kategóriában a legjobb 3 blog közé választott minket a szakmai zsűri 2011-ben és 2012-ben is. 2013-ban a Biznisz blogok között hetedik helyen végeztünk.” (Jóföldi Endre–Varjú Zoltán)

 

Szerző: Fehér Kriszti  2014.02.05. 04:01 Szólj hozzá!

Címkék: blog ajánló szövegbányászat szöveges keresés nyelvtechnológia big data számítógépes nyelvészet Kereső Világ

Kolumbusz nyomában

2013 júniusában, a blog indulásakor a babákkal együtt egy képzeletbeli nyelvi utazásra hívtam a kedves Olvasót. Ezt most akár szó szerint is érthetjük: az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramjának, valamint a Campus Hungary oktatói ösztöndíjának köszönhetően ugyanis február 1-jén hosszú tanulmányútra indulunk az Egyesült Államokba. Öt hónapos felfedező utunk helyszíne a bloomingtoni Indiana Egyetem, ahol sok érdekes dolog vár ránk.

got_to_us.jpg
Amerikába megyünk (Fotó: Losoncziné Szabó Csenge)

Mindenekelőtt ellátogatunk az ottani babalaborba, a kognitív pszichológiai és a beszédkutató laborokba, hogy megnézzük, hogyan dolgoznak ott felnőtt és baba kollégáink. Beszélgetünk ezek vezetőivel, Lisa Gershkoff-Stowe-val, Linda Smith-szel és David Pisonival a jelenleg folyó nyelvelsajátítási, pszicholingvisztikai és percepciós fonetikai kutatásokról, kísérletekről. Tapasztalatokat szerzünk a nyelvészeti, a kognitív pszichológiai és idegtudományi, valamint a második nyelvelsajátítással foglalkozó tanszékeken. Anyagot gyűjtünk az egyetem világhírű könyvtárában.

Még az iskolapadba is beülünk, hogy olyan dolgokról halljunk, amit a nyelvelsajátítás, a nyelvi változás és változatosság tanulmányozásában hasznosítani tudunk. A nyelvészet tanszékről Julie Augernél és Joseph C. Clementsnél szociolingvisztikát, Kenneth de Jongnál, a fonetikai labor munkatársánál és Kelly Berksonnál, a nyelvészet tanszék oktatójánál pedig hangtant hallgatunk. Richard Jandanál a nyelvi változások és a nyelvváltozatok szerkezetéről gondolkodunk. Thomas Gruenenfeldertől és Caitlin Fauseytól kognitív pszichológiát, Karin Jamestől kognitív idegtudományt tanulunk. David Stringer óráin a kétnyelvű környezetben nevelkedő gyerekek nyelvi fejlődéséről beszélünk.

Igyekszünk Kolumbusz méltó követői lenni. Reméljük, a kedves Olvasó is velünk tart az úton.

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

 

Szerző: Fehér Kriszti  2014.01.31. 10:43 Szólj hozzá!

Címkék: fonetika fonológia szociolingvisztika kognitív pszichológia gyereknyelv pszicholingvisztika kognitív idegtudomány második nyelvelsajátítás babalabor fonetikai labor Indiana University

A csecsemők nyelvelsajátításában a szótagoknak kulcsszerepük van. A babák érzékenyek is az ezek közt lévő akusztikai különbségekre, ám nem mindegyikre egyformán. Ez így is van rendjén: ha olyan hangzásbeli eltéréseknek is nagy jelentőséget tulajdonítanának, amelyek nem különítenek el szavakat, a szótanulási folyamatuk szinte ellehetetlenülne.

A nyuszi két szótagja csakúgy, mint valamennyi hangkapcsolat, másképp hangzik attól függően, hogy a mama, a papa, a nagyszülő vagy éppen a testvér mondja, hiszen mindenkinek eltérő a hangszíne. Mégsem volna célravezető ezeket a különbségeket más szempontból is számon tartani, hiszen akárki mondja is, egy olyan négylábú, jellegzetes fülű, szőrös, kis állatról beszél, amit mindannyian nyuszi-nak szoktunk hívni. A szavak jelentése felől nézve az sem igazán érdekes, hogy valaki szőké-t vagy szőü-t mond-e (az utóbbit például a hajdúságban lehet hallani), mivel mind a két esetben a hajszínre gondol. Az ugyanakkor egyáltalán nem mellékes, hogy piros vagy poros hangzik-e el: a pi- és a po- szótagok más-más jelentésű hangsorokat eredményeznek.

A csecsemőknek tehát ahhoz, hogy szavakat tanuljanak meg, fel kell felfedezniük, anyanyelvükben melyek azok a szótagok, amelyek akusztikai eltéréseik ellenére is egyfajtának tekinthetők, és melyek azok, amelyek különböző típusok – ez a feladat pedig nem is olyan könnyű. A szavak elsajátítása előtt álló apróságok a jelentésekre nemigen támaszkodhatnak, miközben a világ nyelvei, nyelvjárásai korántsem egységesek ebből a szempontból: ami az egyikben lényeges hangtani jellemző, a másikban nem az.

ri és a li szótagok például, ha ugyanaz a személy mondja, valamennyi tulajdonságukban megegyeznek, kivéve egyet: az egyik képzése egy pergő zárral indul, a másik egy oldalréssel – ez a különbség pedig a hangzásuk tekintetében is érezteti a hatását. A japán anyanyelvűek mégsem érzékelnek jelentősebb különbséget közöttük, az angolok viszont igen. Míg az angolban fontos, hogy tudjuk, azt mondták-e, right (’rendben’), vagy netán azt, hogy light (’könnyű’), a japánban mindegy, hogy kurabu-t vagy kulabu-t emlegetnek, mindkét esetben valamilyen klubról beszélnek.

szótaglecke.jpg

Répa, retek és mogyoró? (Fotó: Losoncziné Szabó Csenge)

A washingtoni egyetem kognitív pszichológusa, Patricia Kuhl egy helybeli kollégájával, három tokiói és egy londoni munkatársával éppen ezért azt tesztelte, mikor jöhetnek rá arra az amerikai, illetve japán gyerekek, hogy hogyan kell viszonyulniuk az r-et és az l-et tartalmazó szótagokhoz. Eredményeik azt mutatták, hogy – nehézség ide vagy oda – a babák ezt az anyanyelvi tudást bizony már csecsemőként, féléves és egyéves koruk között megszerzik.

A kísérlet során a kutatók la-kat és ra-kat játszottak le hat-nyolc, valamint tíz-tizenkét hónapos egynyelvű angol, illetve japán környezetben nevelkedő seattle-i és tokiói babáknak, mégpedig úgy, hogy a csoport egyik fele hosszú ideig csupa la-kat hallott, mire egyszer feltűnt egy ra, a másik fele pedig éppen fordítva. Azt vizsgálták, hogy az új inger megjelenésekor a csecsemők az oldalirányba elhelyezett hangforrás felé fordítják-e a tekintetüket. Ha igen, felfigyeltek a változásra, vagyis a két szótagot határozottan elkülönítették egymástól, ha nem, akkor pedig nem érzékeltek lényeges eltérést a bemutatott hangkapcsolatok között. A gyerekek imádták ezt a feladatot, ugyanis előzőleg egy másik, mindkét nyelvben elkülönítendő példapáron megtanították nekik, hogy amikor újdonságot tapasztalnak, nézzenek oldalra, az ott elhelyezett állatfigurára, mert ha ezt a megfelelő időben teszik, jutalom jár: a pandamaci – a kísérletben részt vevő személyzet irányítására – dobolni kezd!

panda2_1.jpg

Egy ifjú kísérletvezető (Fotó: Fehér Krisztina)

A teszt során a bemutatott hanganyagra a hat-nyolc hónapos amerikai és japán babák nagyjából egyformán reagáltak, és a la ra szótagokat hatvanöt százalékban különítették el. A tíz-tizenkét hónaposak eredményei azonban már jelentősen elváltak egymástól. Miközben a megkülönböztetésben az amerikai csecsemők teljesítménye ekkorra hetvennégy százalékra emelkedett, a japánoké hatvanra esett vissza – épp úgy, ahogy ez az anyanyelvük szavainak elsajátítása szempontjából a legpraktikusabb. De hogyan csinálhatták mindezt ezek az apróságok?

A beszédkódnak egyetlen tulajdonsága van, amit a babák anélkül is megfigyelhettek, hogy ismerték volna a szavak jelentését. Ez pedig nem más, mint az egymással kisebb-nagyobb mértékű hasonlóságot mutató szótagok gyakorisága: az egyes hangkapcsolatok megjelenése soha nem véletlenszerű, minden nyelvben, nyelvjárásban egy meghatározott eloszlásmintázatot követ. Olyan r-es és l-es szótagok, mint amilyenek az angolban vannak, a japánban is előfordulnak, csak másképp. Az angolban nemcsak hozzávetőlegesen kétszer gyakoribbak, mint a japánban, de akusztikailag is eltérő szerkezetűek. Ha készítünk egy skálát, amelyen elhelyezzük a két nyelv összes r-et és l-et tartalmazó szótagját úgy, hogy a két végponton az egymástól az r-ek és l-ek tekintetében leginkább különböző szótagok legyenek, akkor az angol példák nagyjából fele-fele arányban a skála két szélén és egyforma magasságban fognak tömörülni, míg a japánok egyben, középen és a két angol típussal egyező mértékben csúcsosodva kapnak helyet.

Mindezek alapján úgy tűnik, a csecsemők azt, hogy anyanyelvükben milyen szótagkülönbségek igazán lényegesek, a szójelentések ismerete híján csak úgy tudják megtanulni, ha megfigyelik az eltérésük nagyságrendjét és eloszlásmintázatukat. Vajon tényleg ezt teszik? A babák valóban statisztikákat készítenek a környezetük nyelvéről?

dajka.jpg

Evés közben is készül a szótagstatisztika (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

Az ötlet elsőre merésznek tűnik. Jessica Maye, Janet F. Werker és LouAnn Gerken ezért úgy gondolták, terveznek egy olyan kísérletet, amivel mindez tesztelhetővé válik. Mesterségesen, számítógéppel olyan szótagokat hoztak létre, amelyek akusztikai és gyakorisági jellemzőit előzetesen és mérnöki pontossággal ők maguk állították be, majd azt vizsgálták, hogy a hat-nyolc hónapos csecsemők hogyan reagálnak ezekre.

A kutatók egy-egy természetes da és ta szótag között hoztak létre átmeneteket, ezután pedig az így kialakuló nyolcelemű skála tagjait két percen át játszották le a babáknak. Mindegyik csecsemő hallotta valamennyi szótagot, de nem egyenlő arányban: a csoport egyik fele főként a sorban előrébb és hátrább álló hangkapcsolatokat, a másik fele pedig leginkább a középsőket. Amikor nem sokkal később először a legelső da-ból, aztán egy váltással a legutolsó ta-ból álló sorozatokat játszottak le a babáknak, azt tapasztalták, hogy a kicsik valóban statisztikai úton tanulhatnak. Ezeket a szótagsorokat ugyanis csak azok a csecsemők kezelték külön típusokként, akik korábban is a skála széleiről hallottak nagyobb mennyiségben hanganyagot, a többiek nem.

Akármilyen furcsának látszik is, fél- és egyéves kor közötti apróságaink a jelek szerint egytől egyig olyanok, mint a profi statisztikusok: az eloszlásmintázatokat megfigyelve másfél-két éves korukra olyan mennyiségű szóanyagot sajátítanak el, amire talán még a legszorgalmasabb felnőtt nyelvtanulók sem képesek. Ez más szempontból is zavarba ejtő: a statisztikai számításokkal mi matematikaórákon hosszasan küzdünk – nekik akkor mégis hogy mehet ez ilyen könnyedséggel?

Szerző: Fehér Kriszti  2014.01.27. 21:16 Szólj hozzá!

Címkék: anyanyelv szótag akusztika gyakoriság eloszlás statisztikai tanulás

A csecsemők a környezetük beszédét olyan hangsorfolyamként érzékelik, amelyekben szótagok ismétlődnek. Ahhoz, hogy szavakat tanuljanak meg, mindenekelőtt azonosítaniuk kell a hangkombinációkat: azokat, amik egyformának számítanak, egy csoportba, az eltérőeket meg különbözőekbe kell rendezniük egészen addig, míg valamennyi szótagfajtával meg nem ismerkedtek. De vajon tudhatja-e egyáltalán egy baba, hogy mi az, ami egyféle, és mi az, ami más?

Az emberek hangszíne egészen egyedi. Olyan, mint az ujjlenyomat: nincs belőle két teljesen egyforma. Nem véletlen, hogy ha beszédelemző műszerekkel lemérjük, azt fogjuk tapasztalni, hogy például az alma két szótagja mindig annyiféleképpen hangzik el, ahányan mondják. De még ugyanattól a személytől sem várhatjuk, hogy egymással teljesen megegyező hangkapcsolatokat produkáljon különböző hangsorok szomszédságában. A szótagokat nem szünetekkel elválasztva képezzük, hanem folyamatosan, egymással összekapcsolva, ennek az együttejtésnek pedig szintén megvannak az akusztikai következményei. Az az in- szótag, ami az inda szóban van, egy elülső, fogmederzárral végződik, míg az, ami az ingá-ban, egy a hátsó szájpadnál lévő zárral: ezek valójában hangásukban is eltérnek. Az, hogy a két szótag közt akusztikai különbség van, rögtön világos lesz, ha megpróbáljuk az inga első szótagját az inda módjára, fogmederzárral mondani, amit ez esetben úgy érhetünk el, hogy az in- és a -ga között egy kis szünetet tartunk.

Mindezek ellenére bárki mondja is az almá-t vagy az in- hangkapcsolatot valamelyik szóban, azt gondoljuk, hogy minden esetben ugyanazt a három szótagot, tehát az al-, a -ma és az in- hangkombinációkat halljuk. A jelenségre persze kézenfekvő magyarázat lehetne az, hogy csupán azért nem tűnnek fel nekünk egyes hangzásbeli eltérések, mert nagyon csekélyek. Bizonyára van egy pont, aminél nagyobb akusztikai különbségeknek már jelentőséget tulajdonítunk, viszont az ennél kisebbeknek még nem. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű – jól tudjuk, hogy kétszer kettő néha öt, és a kevesebb több, Bábel óta pedig egyébként is nagy a zűrzavar.

siro.jpg

Nem könnyű a szótagok világában (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

Az inda és az inga szavak első szótagjai épp annyira másak, mint például az ide és az ige második szótagjai. A -de és a -ge minden jellemzője megegyezik, kivéve azt az egyet, hogy az előbbi egy elülső akadállyal, fogmederzárral, az utóbbi viszont hátsószájpadzárral kezdődik. Az ide és ige utolsó szótagjait mégis más-más hangsorokként kezeljük, az inda és inga első szótagjait viszont nem. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyanok, mint mondjuk az egyszótagos méz és néz, amelyeket kétségtelenül különbözőeknek tartunk (egyébként nem is két szóként azonosítanánk őket), noha jóval közelebb állnak egymáshoz, mint az inda és inga pár in-jei: mindkét szótag elülső zárral kezdődik, csak az egyiknél ezt a két ajak, a másiknál pedig a fogmeder és a nyelv hozza létre.

Abban, hogy mely különbségek számítanak mérvadónak, ráadásul nyelvenként, sőt nyelvjárásonként is vannak eltérések. Az angol sin (’bűn’) és (to) sing (’énekelni’) szavak egy-egy szótagja ugyanazzal az elülső, illetve hátsó zárral végződik, mint az inda és inga in-jei. Míg azonban a magyarok ez utóbbiakat egyfélének tekintik, az angol anyanyelvűek határozottabb különbséget tesznek közöttük. Mindkét nyelvben muszáj ugyanakkor más-más szótagokként kezelni az r-t és az l-et tartalmazó szótagokat, egyébként aligha lehetne tudni, hogy lake (’tó’) vagy rake (’gereblye’), illetve láz vagy ráz hangzott-e el. Ezzel szemben egy japánnak egyre megy, hogy papuliká-t vagy papuriká-t mondunk neki, ő mindig a paprikára gondol. A magyar anyanyelvűek egy jelentős hányada legfeljebb furcsának tartja, ha valakitől azt hallja, hogy a fiam ëgyetëmre jár. (Az ë az e-hez képest zártabb, és nagyjából úgy képezzük, mintha egy é-t mondanánk rövidebben.) Mindeközben vannak a nyelvterületnek olyan részei, ahol a nyílt e-t és a zárt ë-t tartalmazó szótagokat majdhogynem annyira másnak tekintik az emberek, mint egy a-s és egy o-s szótagot. Ezt mutatja például az is, hogy számukra mëntek (’ők mentek’) és a mëntëk (’ti mentek’) jelentései is épp úgy különböznek egymástól, mint mondjuk a masni és a mosni szavaké a magyarul beszélők körében mindenütt.

A helyzetet látva nem csoda, hogy a nyelvelsajátítással foglalkozó kognitív pszichológusokat már évtizedekkel ezelőtt elkezdte foglalkoztatni a kérdés: hogyan van ez a babáknál? Milyen akusztikai eltéréseket érzékelnek? Ezek közül vajon mindegyiknek jelentőséget tulajdonítanak, vagy csak bizonyosaknak? Tudják-e egyáltalán, hogy a környezetük nyelvében mely eltérések lényegesek? – Azt, hogy a csecsemők milyen hangsorok között tesznek különbséget, többféle módszerrel vizsgálják.

cry.JPG

Egyfajta vagy kétféle? (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

A kisebbeknél a legáltalánosabban használt eljárás a „beszélő cumi”-teszt. Ez a babáknak arra a tulajdonságára alapoz, hogy ha valamilyen új inger jelenik meg, érdeklődnek, és szopásuk gyakorisága megnő, ami pedig lehetőséget ad arra, hogy a csecsemők cumizásának változását követve kiderítsük, kétféle szótagsor lejátszása esetén különbséget tesznek-e közöttük. A nagyobb csecsemőkre már kevésbé jellemző a cumizás, esetükben nem a szopásuk intenzitását, hanem a figyelmüknek az irányát vizsgálják: a babák az újdonságok hallatán hirtelen a hangforrás felé fordítják tekintetüket.

A kicsik viselkedésére alapozó kísérletek mellett természetesen vannak olyan mérések is, amelyek az agyukban lejátszódó folyamatokat igyekeznek feltérképezni. Mivel ebben az életkorban az idegrendszeri reakciók és a külső ingerek közti összefüggések még meglehetősen bizonytalanul állapíthatók meg, ezek a vizsgálatok a műszerek korszerűsége ellenére sem lehetnek perdöntő erejűek, a „beszélő cumi”-teszt és a fejfordításos módszer eredményeit azonban feltétlenül megtámogathatják vagy éppen gyengíthetik.

A felnőtteknél leggyakrabban alkalmazott funkcionális képalkotó eljárásokat (az ún. fMRI-t és PET-et) csecsemőkorban nem használják. Ennek etikai és gyakorlati okai vannak: egyrészt nem lehet tudni, hogy az erős mágneses tér és az izotópok nem ártalmasak-e ebben az életkorban, másrészt az fMRI erős zajjal, a PET pedig injekció beadásával jár, ezért korántsem biztos, hogy a babák megismerési folyamatairól olyan eredményeket kapnánk, amik egyébként normál körülmények között jellemzőek rájuk. A csecsemőknél is használt mérőműszerek között vannak újabbak, ilyen a közel infravörös spektroszkóp (NIRS) és a magnetoencefalográf (MEG), a legelterjedtebb viszont máig az elektroencefalográf (EEG). Ez utóbbi a fejre helyezett elektródák segítségével az idegsejtek tömeges aktivitását méri: a nagyanyáink hajhálójára emlékeztető sapkának, amit néhány perc alatt rá tudunk adni a babákra, speciális, szivacsba ágyazott elektródái vannak.

sapka1.jpg

Ha nincs EEG-sapka, jó a kötött is (Fotó: Fábián Orsolya)

Bármelyik módszerrel és eszközzel végezték el a kísérleteket, a kutatók ugyanazt az eredményt kapták. A csecsemők a szótagok között meglévő egyes akusztikai különbségekre kezdettől fogva érzékenyek, de az, hogy pontosan milyen eltérésekre és mennyire, idővel változik, mégpedig leginkább féléves koruk után.

A babák eleinte majdhogynem „nyelvi világpolgárok”, bár a nyelvek szótagrendszeréről való tudásuk egy kissé felületes. A vizsgálatok tanúsága szerint a csecsemők – függetlenül a saját nyelvi környezetüktől – az első hat hónapban szinte minden olyan akusztikai eltérést számon tartanak, amelyek a világ nyelveiben lényegesek lehetnek: még azokat a hangkombinációkat is elkülönítik egymástól, amelyek anyanyelvükben egyazon szótagfajta különféle változatainak számítanak csupán. Az is igaz persze, hogy ebben az elkülönítésben kissé bizonytalanok, a tesztekben bizonyos esetekben mindössze hatvan-hetven százalékos teljesítményt mutatnak. A második félévben viszont történik valami, aminek következtében a csecsemők hirtelen átesnek a ló túlsó oldalára, és „nyelvi világpolgárokból” rövid idő alatt egyenesen „anyanyelvi szakértőkké” válnak. Eztán csak a környezetük nyelvében meghatározó szótageltérésekre érzékenyek igazán, de azokra annál inkább és viszonylag nagy profizmussal: az anyanyelvük szempontjából lényeges akusztikai különbségeket hordozó szótagok között jóval nagyobb magabiztossággal tesznek különbségeket, míg az egyéb tekintetben eltérő hangsorokat úgy kezelik, mintha azok egyformák volnának.

Amikor például Janet F. Werker, a kanadai British Columbia Egyetem kognitív pszichológusa munkatársaival hat és tíz hónapos babákat tesztelt, arra volt kíváncsi, hogy hogyan reagálnak angol egynyelvű környezetben nevelkedő csecsemők a hindi nyelvben meglévő, de az angolból hiányzó da – dha szembenállásra. A kutatók azt tapasztalták, hogy a kisebbek ezt a két szótagot többé-kevésbé elkülönítik, a nagyobbak viszont már nem, miközben a velük egykorú, hindi anyanyelvű csecsemők annál inkább.

hungarian_baby2.jpg

Magyarra hangolva (Fotó: Tóth Tímea)

Meglepő, vagy sem, úgy tűnik, a babák a hatodik-tizenkettedik hónap tájékán anyanyelvük akusztikájára „hangolódnak”. Ez a tény már csak azért is zavarba ejtő, mert elsőre el sem tudjuk képzelni, hogyan csinálhatják mindezt. Honnan tudhatja például egy magyar vagy egy angol csecsemő, hogy neki különbséget kell tennie az r-et és l-et tartalmazó szótagok között, és honnan tudja egy japán csöppség, hogy neki pedig nem?

A kérdés még bonyolultabbá válik, ha azt is hozzávesszük, hogy ez az anyanyelvre való ráhangolódási folyamat nyelvenként, nyelvjárásonként és szótagtípusonként eltérő tempóban következik be. Vannak olyan, a csecsemők anyanyelvében lényeges akusztikai szembenállások, amelyekre a babák már mondjuk a hatodik hónapban is eléggé nagy érzékenységet mutatnak, és vannak olyanok, amelyekre csak egyévesen vagy még később, és ekkor is csak csekélyebb mértékben. „Anyanyelvi szakértőkké” a babák először főként az egyetlen magánhangzóból álló szótagok kapcsán válnak, a mássalhangzósak majd csak többnyire eztán jönnek, de ezek sem egészen egy időben. A jelek szerint az angol és a japán apróságok hat-nyolc hónapos korukban már anyanyelvük szótagrendszeréhez tökéletesen igazodva reagálnak a la – ra párra. Ezzel szemben a tagalog nyelvi környezetben élő babák csak két hónappal később kezdenek határozottabb különbséget tenni az elülső és a hátsó zárral képzett n-et tartalmazó szótagok között, az angolok pedig még egyévesen sem, holott ez az eltérés sem a tagalogban, sem az angolban nem mondható egészen mellékesnek.

Akármilyen rejtélyesnek is látszik a dolog, a csecsemők néhány hónap leforgása alatt mégis az anyanyelvükre hangolódnak – olyan finomsággal, mint ahogyan a zenészek szokták hangolni hangszereiket. Vajon milyen technikával dolgozhatnak ezek az apró mesterek?

Szerző: Fehér Kriszti  2013.12.31. 14:21 Szólj hozzá!

Címkék: anyanyelv szótag EEG beszélő cumi NIRS elektroencefalográf fejfordításos paradigma koartikuláció MEG magnetoencefalográf közel infravörös spektroszkóp

Ajánló

Ládi Zsuzsa: „A szótag és a fonéma a beszédpercepcióban” − tudományos szakcikk. (In: Dorogi Zoltán−Uri Dénes Mihály szerk.: „A mi tendenciáink…”. Szakkollégiumi tanulmányok 2. Debrecen. 2013. 60−71.)

Egy kicsit előreugrunk az időben, és az egészen pici babák világából az óvodások és kisiskolások hétköznapjaiba kalandozunk. Ezúttal egy tanítványom írását ajánlom, amiben azokról a kísérleteiről számol be, amelyekkel az olvasás-írás tanítás és a beszédpercepció összefüggéseit vizsgálta.

iras_olvasas.jpg
Hangok és betűk: a kezdet mindig nehéz (Fotó: Fehér Krisztina)

„A beszédpercepcióval − azaz a folyamatos beszéd észlelésével és felismerésével − illetve annak alapegységeivel gyakran foglalkoznak a nyelvészek és a pszichológusok is. A pszicholingvisztika különböző percepciós elméleteiben és egyéb kapcsolódó kutatásokban ennek ellenére még mindig eltérő elképzelések élnek egymás mellett azzal kapcsolatban, hogy a szótagok vagy a fonémák tekinthetők-e a percepció alapegységének.

Saját kutatásom során az volt a célom, hogy további meggyőző érveket sorakoztassak fel a szótagalapú beszédpercepció mellett. Meglátásom szerint a szótag–fonéma dilemmában már a korábbi kutatások is inkább a szótag felé mutatnak. A későbbiekben tárgyalandó előzményeket figyelembe véve alaphipotézisem az volt, hogy az olvasástanítás alapvetően fonémaközpontú, ezzel összefüggésben pedig a szótag–fonéma dilemma legjobban úgy tesztelhető, ha felmérjük és összevetjük az óvodás- és kisiskolás korú gyermekek szegmentálási képességeit. Kísérleteimmel azt igyekeztem további adatokkal alátámasztani, hogy a fonéma az olvasás- és írástanulás során kialakuló nyelvi szegmentum. Azért volt érdemes az olvasás- és írástanulás aspektusából kiindulnom, mert a szótagoláshoz kapcsolódó meggyőző érvek mellett előfordulnak olyan feltételezések, hogy a gyerekeknek már az iskolába kerüléskor ismerniük kellene a fonémákat is, azonban a kísérletek eredményei mást mutatnak. (...)

Dolgozatomban a korábbi kutatások összefoglalása után bemutatom saját komplex vizsgálataimat, melynek fontos része volt a gyerekekkel végzett szegmentálási kísérlet, majd ismertetem ennek eredményeit, illetve az eredményekből levont következtetéseimet.” (Ládi Zsuzsa)

Szerző: Fehér Kriszti  2013.11.30. 17:52 Szólj hozzá!

Címkék: óvodások szótag olvasástanítás fonéma kisiskolások pszicholingvisztika beszédpercepció írástanítás

Ajánló

Bodnár Noémi: „Babanyelv a neten. Blog arról, ami mindenkit érdekel – ismertetés. (Nyelv és Tudomány 2013. november 25.)

Bodnár Noémi: „Csecsemők és nyelvészet” – ismertetés. (Tympanon 2013/3–4: 5.) 

A blog egyre népszerűbb, amit minden Olvasónak köszönök. Az oldalra már felfigyelt a nyest.hu és a Debreceni Egyetem magyar szakos hallgatóinak folyóirata is. Az összefoglalókat mindenkinek ajánlom.

DSC_1129.JPG
Csecsemők és nyelvészet (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

A blogismertetőkért köszönet a Szerzőnek.

Szerző: Fehér Kriszti  2013.11.29. 13:11 Szólj hozzá!

Címkék: nyelvészet egyetemisták csecsemők nyelvelsajátítás babanyelvblog

Ajánló

„Nyelvelsajátítás és kétnyelvűség I. és II.” – tudományos ismeretterjesztő rádióbeszélgetés. (Takács Tibor szerk., mások közreműködésével: „Tér-Idő. A tudomány világa.” MR1–Kossuth Rádió. Budapest. 2013. 11. 18. és 11. 19.)

Ezúttal egy olyan rádióműsort ajánlok, ahol másokkal együtt arról beszélgetünk, hogy milyen a nyelvelsajátítás többnyelvű környezetben.

multiling_baby.jpg
Nyelvek találkozása: magyar és olasz szülők, holland lakóhely (Fotó: Fábián Orsolya)

A beszélgetésért köszönet Takács Tibornak, a Kossuth Rádió munkatársának.

Szerző: Fehér Kriszti  2013.11.23. 19:40 19 komment

Címkék: kétnyelvűség többnyelvűség nyelvelsajátítás beszélő cumi magzati tanulás óvodai idegennyelv-tanulás

süti beállítások módosítása