Hírek

Időközben nemcsak állandó babamunkatársam, de a blog is egyéves lett. Tavaly június óta 33 poszt született, az ismertetők, hírek, ajánlók és a „Kolumbusz nyomában” című nyolc részből álló amerikai szakmai tudósítás mellett az oldal fő profiljaként egy folytatásos cikksorozat is indult. Az eddig elkészült hét darab a nyelvelsajátítást időrendben és szórakoztatva igyekezett bemutatni – a magzati kortól a nyolcadik hónapig.

A jelek szerint a blog nagyon népszerű. Féléves volt az oldal, amikor a „Kutatók a neten 3.0” versenyen a klasszikus kategóriában első helyezést ért el, a „Kereső Világ” pedig ez év elején az egyik legjobb tudományos blognak nevezte. Egy írását egy kismamaoldal is átvette, a blogról négy újságcikkben számoltak be, és két rádióbeszélgetés hangzott el. A weboldalt az USA-beli Indiana Egyetem nyelvész és pszichológus kollégái is érdeklődéssel fogadták.

A blog összesen 606 lájkot tudhat magáénak, a bejegyzésekhez 323 komment érkezett. Köszönet az Olvasóknak!

Munkatársam a szülinapját is komolyan veszi (Fotó: Mózes Áron)

A legkedveltebbek a csecsemők nyelvi fejlődését bemutató cikkek voltak. A legnagyobb sikert a harmadik, a magzatok nyelvi titkairól szóló írás érte el 149 lájkkal. Ezt a sorozatot természetesen folytatjuk, méghozzá a korábbinál nagyobb gyakorisággal: a bloomingtoni tanulmányút után új ismeretekkel gazdagodva már készülnek is a nyolc hónaposnál nagyobb babák nyelvelsajátítását tárgyaló újabb fejezetek.

A következő rész hamarosan jön, 2015 végén pedig egy különleges meglepetés is várja a blog Olvasóit.

Kolumbusz nyomában

Ez alkalommal utoljára járunk Kolumbusz nyomában, amerikai tanulmányutunk véget ért. Bár e tudományos kirándulás egyes állomásairól és az itteni szakmai tapasztalatokról a blogon rendszeresen tudósítottunk, zárásként jöjjön még egy kis ráadás. – Most az egyik úti beszámolómat ajánlom.

„Felfedezőúton Bloomingtonban” – ismeretterjesztő cikk (Tympanon 5/2: 6).

A labor épülete előtt (Fotó: Fehér Krisztina)

„Alighogy megérkeztem Bloomingtonba, máris a New York állambeli Rochester Egyetem kognitív pszichológus kutatójának, Richard Aslinnak a vendégelőadását hallgathattam a csecsemők nyelvelsajátításáról. Számos olyan, babákkal végzett kísérletet mutatott be, amilyeneket nem sokkal később testközelből, az Indiana Egyetem tanszékein is megtapasztalhattam – akkor, amikor Lisa Gershkoff-Stowe babalaborjában jártam, vagy akkor, amikor heti rendszerességgel résztvevője lehettem Linda Smith kognitív pszichológiai labormegbeszéléseinek. Persze nemcsak ez, de a beszédkutató laborok világa is lenyűgözött: az ultrahangos gépi zöngekeltés éppen úgy, mint például a különféle nyelvekből vett beszédhangok ún. VOT értékeinek összehasonlító elemzése. (...)

Nagy örömömre nemcsak a magyar nyelvet, de azt a nyelvészeti szemléletet is volt alkalmam népszerűsíteni, amit mi Debrecenben »társas-kognitív«-nak nevezünk. Május elsején a nyelvészet tanszék »Sociolinguistics Reading Room«-jában tarthattam egy hosszabb előadást az amerikai nyelvész és pszichológus kollégáknak, hallgatóknak.” (Fehér Krisztina)

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

Kolumbusz nyomában

Az Indiana Egyetem nyelvtudományi tanszéke egyhetes nyári szimpóziumot szervezett. Négy meghívott előadó az alaktani komplexitás kérdését boncolgatta, emellett számos kutató posztert is kiállított a témában.

A „MorphologyFest” névre keresztelt rendezvényen kifejezetten a nyelvelsajátításról ugyan nem esett szó, de olyan problémákat tárgyaltak, amelyek tisztázása nemcsak jól hasznosítható, hanem elengedhetetlen is a babák nyelvi fejlődésének megértéséhez. – Mi is ott jártunk.

MorphologyFest Symposium (Fotó: Fehér Krisztina)

A Yale Egyetem nyelvész kutatója, Stephen Anderson és Gregory Stump Kentuckyból szóelemekkel kapcsolatos elméleti kérdéseket vetettek fel. Robert Fiorentino, a University of Kansas munkatársa felnőttekkel végzett alaktani vonatkozású neuro- és pszicholingvisztikai kísérleteinek eredményeiről számolt be, a québeci számítógépes nyelvész Anne-Maria di Sciullo pedig a morfológia formalizálhatóságáról beszélt.

A babák nyelvelsajátításának vizsgálatában különösen, de a pszicholingvisztikában általában véve sincs egyetértés a tekintetben, hogy a szavak és mondatok hogyan, mekkora egységekben tárolódnak az elmében, és ezek előhívása vajon algebrai vagy statisztikai műveletekkel történik-e. Ezt a problémát itt a blogon sem kerülhetjük meg. Mivel a MorphologyFesten elhangzottak leginkább ezekben a vitákban hasznosíthatók, a szimpózium a gyerekek nyelvi fejlődése szempontjából is számos szakmai tanulsággal szolgált. Olyanokkal, amelyek a következő cikkekből nem maradhatnak el.

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

Kolumbusz nyomában

A bloomingtoni Indiana Egyetem világhírű a babák kognitív fejlődése tanulmányozásának területén. Hat laborja van, ahol a gyerekek képességeinek szinte valamennyi aspektusát vizsgálják. – Az elmúlt hetekben két helyen is többször megfordultunk.

A Speech and Hearing Sciences Tanszéken működő babanyelvi laborban Lisa Gershkoff-Stowe irányításával jelenleg többféle kutatás is folyik. A háromnyelvű környezetben nevelkedő babák beszédpercepcióját és szókincsét mérő vizsgálatban a gyerekek és szüleik „társalgását”, illetve ennek változásait figyelik meg játékos feladatokkal, háromhetenként, több hónapon át. A laborba olyan babák jelentkezését várják, akiknek az aktív szókincsük még nem éri el a huszonöt szót, és mindennapjaik során folyton három nyelvvel találkoznak. A nagyobbak esetében a szótalálási mechanizmust, ezen belül pedig „a nyelvem hegyén van” jelenséget tanulmányozzák. A kísérletek során öt-nyolc éves gyerekek reakcióidejét mérik, miközben például híres embereket, rajzfilmfigurák karaktereit kell megnevezniük, vagy általános (asztal) és kevésbé hétköznapi dolgokat (ejtőernyő) látva, illetve egy-egy kérdésre válaszolva („Mi az a tárgy, amit az emberek a repülőkből kiugorva használnak, hogy épségben érjenek földet?”) kell megtalálniuk a megfelelő szavakat. 

Felhívás a szülőknek (Fotó: Indiana University, IN, USA)

A Psychological and Brain Sciences Tanszék Cognitive Development Laborja egészen nagy, ahol Linda Smith és munkatársai sok más, nem nyelvi vonatkozású mérés mellett ugyancsak főként a szavak elsajátítását vizsgálják. A három jelenleg is folyó kutatásból az egyik az eltérő kultúrákban nevelkedő három-öt éves gyerekek szótanulását tanulmányozza amerikai, valamint japán babák és szüleik közreműködésével. Egy másik kísérletben egy év körüli, illetve tizennyolc-harminc hónapos babák lexikális memóriájáról és általánosítási képességeiről igyekeznek képet alkotni: egy könyvből jól ismert tárgyakat mutatnak, de új névvel nevezik meg őket, majd később arra kérik a gyerekeket, idézzék fel a szavakat. Ehhez hasonló az a teszt is, amellyel két-négy éves babák szótanulásának a figyelmi reakciókkal való összefüggéseit próbálják feltárni: szavakat mondanak nekik, a gyerekek feladata pedig az, hogy rámutassanak vagy ránézzenek a képernyőn a hozzájuk tartozó tárgyakra, miközben mérik a válaszadási idejüket.

Igazán kivételes élmény volt, hogy ezekbe a laborokba az elmúlt másfél hónapban heti rendszerességgel ellátogathattunk.

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

Kolumbusz nyomában

Örömmel jelentem, hogy a blogot már az amerikai nyelvész és pszichológus kollégák is ismerik! – Néhány napja volt szerencsém a kutatásomról egy hosszabb előadásban a bloomingtoni Indiana Egyetem nyelvészet tanszékének Sociolinguistics Reading Roomjában beszélni. Most ezt ajánlom a kedves Olvasó figyelmébe.

„Grammar: a social-cognitive approach to language” – tudományos előadás. (Indiana University Sociolinguistics Reading Room, Bloomington, IN, USA. 2014. 05. 01.)

Munkám állandó helyszínének, a DE Nyelvtudományi Tanszékének, ezen belül pedig a kutatócsoportunknak a bemutatása mellett igyekeztem általános képet adni a kutatásomról, arról a szemléletről, amit debreceni kollégáimmal a „társas-kognitív” jelzőpárral szoktunk megnevezni. A nyelvelsajátítás természetesen ezúttal is a középpontba került: a nyelv rendszer változását és változatosságát úgy érthetjük meg igazán, ha azt működés közben, a maga folyamatában tanulmányozzuk, amihez pedig a magzatok, csecsemők és nagyobb babák nyelvi fejlődésének nyomon követése ideális terepnek látszik.

A nyelv ontogenezise: középpontban a babák nyelve

„The purpose of my staying at IU is to get experiences in the American linguistics, particularly in the American socio- and psycholinguistics with the help of the scholarship of the exchange program between the IU and the University of Debrecen, as well as thanks to a scholarship provided by the Balassi Institute.

The project I am currently working on, »Grammar of language – an interface between linguistics and cognitive sciences«, is linked to a Hungarian scholarship, called »Magyary Zoltán Postdoctoral Scholarship«. In addition to meeting general expectations associated with the sholarship, as a recepient I am also required to present the findings of this research in professional journals and at conferences; as well as make them accessible to the general public. To fulfill the latter requirement, I created a blog »Babies, children and language«.

The main topic of this blog is first language acquisition, and this includes not only Hungarian, but also other first languages as well. In these posts I look at the process of first language acquisition in a chronological order starting with linguistic development of the fetus (right now I am at the eighth month). I use first language acquisition as a case study to show my results on the social-cognitive grammar of language, in general.

The blog has prooved to be useful not only for the general public, but it has also been made required reading at other Hungarian universities. And, most importantly to me, it was named the most popular scientific blog in Hungary.” (Fehér, Krisztina)

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

Ajánló

Ládi Zsuzsa: „Szótag, fonéma és olvasástanulás”. – tudományos előadás. (Elhangzott: A Debreceni Egyetem DETEP konferenciáján. Debrecen. 2014. április 25.)

A blogon több cikkben foglalkoztunk már azzal, hogy a babák a beszédet valószínűleg szótagok és nem hangok sorozataként érzékelik. Egy tanítványom azt vizsgálta meg, hogy mi a helyzet ezzel a nagyobbaknál, az óvodás- és kisiskolás korú gyerekeknél. – Ezúttal Ládi Zsuzsa előadását ajánlom.

A kísérlet néhány kelléke (Fotó: Ládi Zsuzsa)

„Előadásomban a korábbi kutatások és néhány jelenleg alkalmazott percepciós vizsgálat rövid ismertetése után saját komplex vizsgálataimat mutattam be, melyeket 2010 tavaszán végeztem. Ezek célja az volt, hogy további érvekkel támasszam alá azt az elméletet, hogy a fonémák (hangok) tanult nyelvi egységek, melyek ismeretét nem kis mértékben az olvasás- és írástanulás alakítja ki, míg a szótag természetes nyelvi egység. Hipotézisem az volt, hogy a szótag-fonéma dilemma legjobban úgy tesztelhető, ha felmérjük és összevetjük az óvodás- és kisiskolás korú gyermekek szegmentálási (hangokra, illetve szótagokra bontási) képességét.

Elsőként attitűdfelmérést végeztem a szülők és a pedagógusok körében, amelyek segítségével megismertem a kísérleteimben részt vevő óvodások és kisiskolások szociokulturális hátterét. A szülői kérdőíveimet és a pedagógusi interjúkat hasonlóan építettem fel. Többek között rákérdeztem a szülők iskolai végzettségére, a pedagógusok és a szülők kapcsolatára, az egyes óvodai és iskolai foglalkozásokra, a korai idegennyelv-tanulásra, a gyermekek esetleges beszédhibáira és az otthon elkezdett olvasás- és írástanításra. A gyerekek általános nyelvi képességeit előzetesen az ún. DIFER vizsgálat beszédhanghallástesztjével mértem fel. A válaszokkal azokat a tényezőket kívántam megismerni, amelyek az iskolai olvasás- és írástanításon túl befolyásolhatták egyes gyerekek szegmentálási teljesítményét. Ezután következett a saját tesztem. Mind az óvodásokat, mind pedig az elsős (írni-olvasni most tanuló) és másodikos (írni-olvasni már tudó) iskolásokat két-két csoportra osztottam, ezt követően pedig egy óvodai és egy-egy iskolai csoporttal azt a tesztet végeztem el, amelyikben a szavakat hangokra kellett tagolni, a míg a másik három csoporttal azt, amelyikben a szótagokra tagolás volt a feladat.

Liberman és kutatócsapatának tesztjeivel szemben, de Kassai módszeréhez hasonlóan saját kísérleteim során a tapsoltatást választottam, mert mind az óvodában, mind az iskolában játszanak különféle tapsolásos játékokat, például a ritmusérzéket fejlesztő feladatokat, így a gyerekek a kísérlet során könnyen megértették, mi a feladat. Mivel a kísérlet összeállítása során különösen fontosnak tartottam, hogy a teszt egyetlen esetben se haladja meg a tíz percet, Libermanék kísérletéhez képest csökkentettem a tesztingerek számát. Mind a fonémákra bontási, mind a szótagolási kísérletben ugyanannyi egy, két és három fonémából, illetve szótagból álló nyelvi egységet kellett a gyermekeknek szegmentálniuk, 6-6 tréningingert követően minden gyereknek összesen 30-30 tesztingert. A tréning- és tesztingerek kiválasztásakor figyelembe vettem a gyermekek szókincsét, amelyre az elsős olvasókönyvek vizsgálatából, illetve a pedagógusokkal folytatott konzultációból következtettem. A gyerekek szókincse azért volt lényeges, mert így kizárható volt az, hogy a szegmentálás során mutatkozó eltérés abból fakadjon, hogy nem értik a szavakat. A kísérleti csoport életkori sajátosságait figyelembe véve két másik szempontból is eltértem az alapul vett vizsgálattól. A teszteket nem laboratóriumi, hanem otthonos környezetben végeztem. Egyrészt a kísérletek helyszínéül olyan csendes termet vagy irodát választottam, ahol nem érezték feszélyezve magukat, vagy amelyet a gyerekek ismerek például a fejlesztőfoglalkozásokról. Másrészt a tréning- és tesztingereket képekkel illusztráltam a gyerekeknek. A képek használata abban segített, hogy fenntartsam a gyermekek érdeklődését és figyelmét a feladat iránt. Emellett a szegmentálási kísérletek előtt végzett beszédhanghallásteszt során is azt figyeltem meg, hogy azok a feladatok feleltek meg jobban a gyerekek életkorának, amelyekhez képek is kapcsolódtak. A kísérleteket minden esetben felvezető beszélgetéssel kezdtem, melyek során több, a kísérlet szempontjából lényeges információt tudhattam meg a gyerekek attitűdjéről, beszédkészségéről, illetve az olvasási képességükről is. A kérdések megfogalmazásakor figyelembe vettem a beszédhanghallásteszt, illetve a különböző fonémaérzékenységet vizsgáló felmérések módszerét.

Ha összevetjük a szótagolási és a fonémákra bontási kísérletek eredményeit az óvodás korcsoportban, jól látszik, hogy míg a szótagolási kísérletben a gyerekek többsége 70% felett teljesített, addig a fonémaszegmentáló csoport eredményei rendre alacsonyak, tehát a gyerekek többsége még nem tud az elvártnak megfelelően – azaz a fonémaszámot pontosan megállapítva – fonémákra bontani. Az elsősök eredményeivel összevetve látható, hogy a szótagolási kísérletben rendre magas (75 feletti) százalékokat értek el a gyerekek, viszont a fonémákra bontási kísérlet résztvevői közül a többség az óvodásokhoz hasonlóan teljesített. A három vizsgálati csoport szótagolási eredményeiből készített hisztogramokról leolvasható a folyamatos javuló tendencia, illetve a fonémákra bontási kísérlettel összevetve az is, hogy a szótagolási kísérletben minden vizsgálati csoportban magas százalékokat értek el a gyermekek. A szótagolási kísérletekkel szemben a fonémákra bontási kísérletek eredményeiben nem folyamatos, hanem ugrásszerű változás figyelhető meg az elsősök és a másodikosok eredménye között. Az óvodások, az elsősök és a másodikosok hisztogramjából leolvasható, hogy a gyermekek fonémákra bontási képessége jóval később alakul ki, mint a szótagolási képességük, és a többi kapcsolódó adatom alapján ez összefügg az olvasási képesség fejlődésével is. A nagycsoportosok közül azok mutatták jelét a fonémákra bontási képességnek, akik a kérdőívek tanúsága szerint már tanultak olvasni. Az elsősök, akik még csak fél éve tanultak olvasni, gyakran a nagycsoportosokéhoz közeli eredményeket értek el, ezzel szemben másodikban, ahol a gyermekek már elég jól tudnak olvasni, a fonémákra bontási kísérletben is magasabb százalékokat értek el.” (Ládi Zsuzsa)

Ládi Zsuzsa kutatási eredményeiről részletesebben egy korábbi cikkében olvashatunk.

Ajánló

Kovács Emese: „Rapből a nyelvről, nyelvből az emberről”. − tudományos előadás. (Elhangzott: A DE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének tehetségnapján. Debrecen. 2014. április 17.)

A nyelvtan- és irodalomórák sok kisdiáknak unalmasnak és száraznak tűnnek. Az iskolapadban ülő gyerekek nemegyszer sikertelennek is érzik magukat: a tanáraik folyton javítgatják a beszédüket, miközben különféle „nyelvhelyességi hibákat” emlegetnek. – Kovács Emese ezen a helyzeten kíván változtatni. Most az ő előadását ajánlom.

Rapszövegek az iskolapadban? (Fotó: Kovács Emese)

„A tantervi anyagot vizsgálva azt figyelhetjük meg, hogy a nyelvről való ismeretátadás főként a sztenderden alapul, emellett helyesírás-orientált, és a beszélt nyelvhez kapcsolódó ismeretek csak kis mértékben tűnnek fel. Ez nyelvi bizonytalansághoz, adott esetben pedig nyelvi diszkriminációhoz vezet. A jelek szerint az iskolába érkezve a sztenderdet beszélő gyerekek eleve előnyt élveznek a valamely nyelvjárást beszélő társaikkal szemben, hiszen utóbbiaknak nemcsak a tananyagot kell elsajátítaniuk, hanem még az azt közvetítő nyelvváltozatot is.

Kutatásom célja az volt, hogy megmutassam a nyelv azon tulajdonságait, amelyekkel többek között változtatni lehet az oktatásra jellemző konzervatív nyelvszemléleten, a nyelvtan- és irodalomórákon részt vevő gyerekekben pedig fel lehet kelteni a nyelv(ek) iránti érdeklődést.

Munkám során az iskolában jelen lévő irodalmi alkotásokat és az iskolapadokból száműzött rapszövegeket hasonlítottam össze. Elsőre furcsának tűnhet a párosítás, de abból indultam ki, hogy a rapszövegek nyelvezetüket tekintve általában szlengre épülnek, így a nyelvi hanyagság képzetét keltik a magas művészi értékkel szemben, míg az iskolában bemutatott szövegek, egyfajta nyelvi mérceként, távolságtartó magatartást válhatnak ki az emberekből. Vagyis mind a két szövegfajta kelthet némi idegenkedést. Ezért arra törekedtem, hogy rávilágítsak, a rapszövegek hasonló nyelvi tulajdonságokat mutatnak, mint a kanonikus irodalmi szövegek.

Úgy gondolom, a tanórákon eredményes lehet a kétféle szövegfajtában megjelenő nyelvi változatosságra építve egy olyan kommunikatív kompetencia kialakítása a diákokban, mely a különböző szituációknak, élethelyzeteknek megfelelő nyelvváltozat használatán és nem a sztenderd kizárólagosságán alapul.” (Kovács Emese)

Kovács Emeséről munkája kapcsán portréfilm is készült, vizsgálatainak általánosabb eredményeiről pedig egy korábbi tanulmánya is beszámol. Kutatását Lapis Józseffel közösen segítettük.

Ajánló

Bodnár Noémi: „Dajkanyelv és nem”. − tudományos előadás. (Elhangzott: A DE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének tehetségnapján. Debrecen. 2014. április 17.)

A felnőttek egy speciális beszédmódot használnak, amikor kisbabákkal kommunikálnak. Ezt a dajkanyelvet magasabb hanghordozás, eltúlzott dallamívek, gondos artikuláció, lassabb tempó, sok ismétlés, sajátos szókincs, leegyszerűsített nyelvtan és nagyfokú szociális odafordulás jellemzi. − Ezúttal egy tanítványom előadását ajánlom, amiben azokról a terveiről számol be, amelyekkel a dajkanyelv és a nemek összefüggéseit fogja vizsgálni.

Dajkanyelv: nők a slágerlista élén? (Fotó: Bodnár Noémi)

„Az eddigi mérések alapján tudjuk, hogy a csecsemők újszülött koruktól kezdve nemtől, nemzetiségtől függetlenül előnyben részesítik a dajkanyelvet a normál felnőttbeszédhez képest. A kísérletekből emellett az is látszik, hogy a babák nemcsak elkülönítik a saját anyjuk hangját más, ismeretlen nők hangjától, de jobban is kedvelik azt. Apjuk hangja iránt ugyanakkor, úgy tűnik, nem mutatnak nagyobb érdeklődést a kicsik, ha azt egy ismeretlen hangjával szembeállítva mutatjuk be nekik.

Azt viszont még nem vizsgálták a kutatók, csak sejtések vannak róla, hogy a nők dajkanyelvi kommunikációja általában véve sikeresebb-e, mint a férfiaké. Holott ez is lényeges kérdés, hiszen ha a csecsemők a női dajkanyelvet részesítik előnyben, akkor valószínűsíthető, hogy ennek a speciális beszédmódnak a nőkhöz kötődő, tanító funkciója és evolúciós jelentősége van.

Egy másik ezzel összefüggő, fontos kérdés is tisztázatlan még a dajkanyelvvel kapcsolatban, mégpedig az, hogy az emberek hogyan vélekednek róla. Gyakran hallani negatív véleményeket a felnőttek „gügyögéséről”, és olyanokat is, amelyek ezt a beszédmódot kifejezetten az anyákra, illetve nőkre jellemző viselkedésnek tartják, tudományos mérés azonban nem készült még arról, hogy ez a gondolkodásmód egyáltalán mennyire általános, és vajon mennyiben tekinthető sztereotípiának.

Mindezek alapján kísérletekkel és felmérésekkel arra a két kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a babák jobban kedvelik-e a nők dajkanyelvét a férfiakéval szemben, valamint hogy hogyan viszonyulnak az emberek a dajkanyelvhez.” (Bodnár Noémi)

Kolumbusz nyomában

Néhány hete Terre Haute-ba, az ottani Indiana State Universityre is volt szerencsénk ellátogatni. A nyelvi, irodalmi és nyelvészeti tanszéket, benne a nyelvi laborral a nyelvelsajátítással, nyelvtanulással és szociolingvisztikával foglalkozó Leslie Barratt, az oktatásügyi tanszéket pedig William Barratt mutatta be.

Köszönet nekik ezért a kiváló tudományos túráért a kampuszon!

Indiana State University (Terre Haute, IN, USA) (Fotó: https://www.facebook.com/IndianaState)

„Leslie Barratt, Professor of Linguistics, received an A.B. degree from Beloit College, an M.A. in Linguistics from the University of Wisconsin-Madison, an M.S. in Elementary Education from Northwest Missouri State University, and a Ph.D. from The University of Iowa. Although all of her degrees are from Midwestern schools, Dr. Barratt was born and raised in the East, just outside of New York City. She took Russian in high school and learned Flemish as an exchange student in Belgium. After college classes in linguistics, she decided to pursue the study of language as her career. Dr. Barratt has taught at ISU since 1980. She has spent two of her sabbaticals as a Senior Fulbright Lecturer in Hungary (1987-8) and China (1995-6). During 2004-2005 she visited and/or lectured in Turkmenistan, P.R. China, Taiwan, Japan, Korea, Thailand, and Brazil.” (http://www.indstate.edu/lll/faculty_staff/barratt_leslie.htm)

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

Kolumbusz nyomában

Nemrég a bloomingtoni Indiana Egyetem Speech and Hearing Sciences Tanszékének beszédkutató laborjában is jártunk. Itt olyan beszédtechnológiai vizsgálatok folynak, amelyek eredményei sok más egyéb hasznosíthatóságuk mellett a babákkal végzett nyelvelsajátítási tesztek hangtani hátteréül is szolgálhatnak.

A cél az emberi hangképzési folyamatok lehető legpontosabb feltérképezése, illetve modellezése, szimulációja. Olyan „beszélőgépek” létrehozása, amelyek mesterséges hangsorai a lehető legjobban hasonlítanak hangszínükben, ritmusukban, hangsúly- és dallamjegyeikben, valamint folyékonyságukban a természetes beszédhez. Ehhez az itt dolgozók három dolgot igyekeznek összeilleszteni: egy speciális tüdőkapacitás-mérő eszköz segítségével rögzítik a beszédlégzés fiziológiai értékeit, a szájpadlásról háromdimenziós felvételeket készítenek, a nyelv tevékenységét pedig egy ultrahanggépen keresztül mozgás közben figyelik.

A labort az artikulációs és akusztikai fonetika szakértője, Steven Lulich és egyik új ösztöndíjas munkatársa, a magyar Csapó Tamás mutatta be. Köszönet nekik a nagyszerű tudományos idegenvezetésért!

Steven Lulich és Csapó Tamás – Speech Production Lab (Indiana University, IN, USA) (Fotó: https://www.facebook.com/IUSpeechandHearing)

„More exciting news out of the Speech Production Lab - Introducing Tamas Csapo! He is a Hungarian Fulbright Scholar who just arrived last week and will be working in the lab through mid-July. He is almost finished with his PhD in speech synthesis at the Budapest University of Technology and Economics. We have an awesome ultrasound machine, which Tamas is seated at in this picture. This is a 3D/4D ultrasound which we are using to capture whole tongue volumes in real time during speech. After post-processing, we will combine the tongue images with our 3D scanned palates to investigate how individuals' palate anatomy determines the way they articulate speech sounds.” (Department of Speech and Hearing Sciences, IU. https://www.facebook.com/IUSpeechandHearing)

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.