Kolumbusz nyomában

Az Indiana Egyetem nyelvtudományi tanszéke egyhetes nyári szimpóziumot szervezett. Négy meghívott előadó az alaktani komplexitás kérdését boncolgatta, emellett számos kutató posztert is kiállított a témában.

A „MorphologyFest” névre keresztelt rendezvényen kifejezetten a nyelvelsajátításról ugyan nem esett szó, de olyan problémákat tárgyaltak, amelyek tisztázása nemcsak jól hasznosítható, hanem elengedhetetlen is a babák nyelvi fejlődésének megértéséhez. – Mi is ott jártunk.

MorphologyFest Symposium (Fotó: Fehér Krisztina)

A Yale Egyetem nyelvész kutatója, Stephen Anderson és Gregory Stump Kentuckyból szóelemekkel kapcsolatos elméleti kérdéseket vetettek fel. Robert Fiorentino, a University of Kansas munkatársa felnőttekkel végzett alaktani vonatkozású neuro- és pszicholingvisztikai kísérleteinek eredményeiről számolt be, a québeci számítógépes nyelvész Anne-Maria di Sciullo pedig a morfológia formalizálhatóságáról beszélt.

A babák nyelvelsajátításának vizsgálatában különösen, de a pszicholingvisztikában általában véve sincs egyetértés a tekintetben, hogy a szavak és mondatok hogyan, mekkora egységekben tárolódnak az elmében, és ezek előhívása vajon algebrai vagy statisztikai műveletekkel történik-e. Ezt a problémát itt a blogon sem kerülhetjük meg. Mivel a MorphologyFesten elhangzottak leginkább ezekben a vitákban hasznosíthatók, a szimpózium a gyerekek nyelvi fejlődése szempontjából is számos szakmai tanulsággal szolgált. Olyanokkal, amelyek a következő cikkekből nem maradhatnak el.

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

Ajánló

„Analógia és hálózatmodell” – tudományos szakcikk. (In: Kádár Edit–Szilágyi N. Sándor szerk.: Analógia és modern nyelvleírás. Erdélyi Múzeum-Egyesület: Kolozsvár. 2013. 66–87.)

Ezúttal egy olyan dolgozatot ajánlok, ami látszólag nem kapcsolódik a nyelvelsajátításhoz, valójában azonban ez a nyelvi változások modellezésével foglalkozó írás számos szállal kötődik a blog témájához. A babák és gyerekek anyanyelvi megismerési folyamatai ugyanis éppúgy nyelvi változások, mint amit a közösségi nyelv esetében tapasztalunk. Ha pedig ez így van, könnyen meglehet, hogy végül egy ilyen analógiás hálózatmodellhez jutunk el akkor is, amikor a nyelvelsajátítást tanulmányozzuk.  

Analógia és modern nyelvleírás (Borítóterv: Fülöp Zoltán)

Az analógia a nyelvtudományban a nyelvi mechanizmusok magyarázata kapcsán jelen van ugyan, de korlátozottan. Tudjuk, hogy ezt az elvet a klasszikus chomskyánus nyelvészet módszertani „tiltólistára” helyezte, és más irányzatoknál is többnyire csak a szabályos változások mellett, a rendhagyónak tartott esetekre vonatkoztatva tűnik fel.

Mindazonáltal ezekben a pusztán a szabályokra vagy a szabály–analógia kettősre építő nyelvészeti elképzelésekben a nyelvi változások mozgatórugói valójában feltáratlanok maradnak: a szokásos elemzési keretben annak a kérdése, hogy miért és hogyan lesz egy szabályból kivétel, vagy éppen fordítva, nem válaszolható meg.

Írásomban egy olyan hálózatmodell ötletét kívánom felvetni, amely a nyelvi változások leírásából nemhogy nem mellőzi az analógiát, de valamennyi folyamat hátterébe ezt a mechanizmust helyezi. Az abszolutizált szabályok és taxonomikus kivételek helyett ebben a relatív, analógiaelvű rendszerben a nyelvi változások mögött mértékkel rendelkező (azaz: erősebb-gyengébb) minták állnak. Ezek immár képesek a nyelvi dinamizmus háttértényezőinek megragadására, és nem utolsósorban illeszkednek a nyelvi változások általános logisztikus függvényéhez, az ún. S-görbéhez is.