Ajánló

Most a készülő könyvemből adok egy kis ízelítőt. A kötet az emberi nyelv nyelvtanáról szól, de természetesen nem felejti el a babákat, akiknek a nyelvi képességeit tanulmányozva rengeteg olyan dolgot tudhatunk meg a grammatikáról, amelyek egyébként aligha vagy csak nehézkesebben derülhetnének ki. A nyelvelsajátítás szinte minden fejezetben helyet kap. A könyv várhatóan nemsokára megjelenik.

Fehér Krisztina: „A nyelv grammatikája a nyelvtudomány és a kognitív pszichológia határán” – tudományos monográfia. Várható megjelenés: Debrecen, 2015.

Grammatika és hálózat  (Borító: Fehér Krisztina)

„Azt hiszem, nyelvi szempontból nem egészen szokványos körülmények között nőttem fel. Olyan helyzetben voltam, ami a kezdetektől eléggé nyilvánvalóvá tette számomra, hogy a nyelv lényegi jellemzője változatossága és változékony­sága. Hajdúságiként a gyerekkoromtól fogva nap mint nap tapasztaltam azt, hogy a helyiek, beleértve magamat is, másképp beszélnek, mint amit a televízió­ban és a rádióban hallok. Az öcsém születésével azzal is korán szembesültem, hogy a nyelv nemcsak szociális, de biológiai-kognitív tényező is: a nyelvelsajá­tító gyerek nyelvi fejlődése egy meghatározott ívet ír le, a nyelv bizonyos bioló­giai adottságok és kognitív képességek híján pedig egészen más tud lenni, mint amivel általában találkozhatunk.

Ez a nyelv, amit a közvetlen környezetemben megismertem, annyira más volt, mint amiről később a nyelvtanokban olvashattam, hogy kételkedni kezd­tem, a grammatikák egyáltalán a valós nyelvről írnak-e. Az ottani merev szabá­lyok és az emberek természetes nyelvének hajlékonysága között, ha nem is sza­kadékot, de legalábbis igen nagy rést láttam tátongani. Eleinte csak kérdéseim voltak, míg egyetemista koromban oda jutottam, hogy egyre inkább úgy gondol­tam, egy-egy tudomány alaptételeinek feltétlen elfogadása helyett olykor hasz­nosabb lehet kissé lázadónak lenni, és merni akár még az axiómákat is újragon­dolni.

Ennek az útnak az állomásai e könyv fejezetei, élükön egy-egy, az adott sza­kaszra nézve emblematikus Wittgenstein-mottóval. Bár a fejezetek látszólag sokféle és egymástól független témakört tárgyalnak, valójában mégis szorosan egymásra épülnek, így egy remélhetőleg koherens gondolatmenet előrehala­dásának egyes lépcsőfokait jelentik. Bár nem lehetetlen egy-egy részt kiragadni a könyvből, és csak azt tanulmányozni, a kötet fejezeteivel mégis jobb sorrend­ben megismerkedni.” (Fehér Krisztina)