Azt mondják, már az újszülöttek felismerik anyanyelvüket, sőt mintha más nyelvekkel szemben ez iránt valami eredendő lojalitást is éreznének, mintha a szívük kezdettől fogva az anyanyelvükhöz húzna. Vajon van ennek a meglepő kijelentésnek bármiféle alapja, vagy ez is csak egy jól hangzó „városi legenda”, amit a büszke szülők és az anyanyelv szerelmesei terjesztettek el? Egyáltalán hogyan lehet mindezt kideríteni, mikor jól tudjuk, nyelvi világunk legfiatalabb lakóitól hiába várnánk, hogy erről bármit is meséljenek nekünk?

newborn01_1.JPG

Egy újszülött a nyelv világában (Fotó: Mózes Áron)

Peter D. Eimast, a Rhode Island-i Brown Egyetem kognitív pszichológus professzorát is éppen ez a probléma foglalkoztatta, amikor azt szerette volna tanulmányozni, hogy mit érzékelhet egy néhány hónapos csecsemő az őt körülvevő emberek nyelvéből. 1971-ben zseniális gondolata támadt, amivel méltán írta be magát a gyereknyelvkutatás történelemkönyvébe: ha a hegy nem megy Mohamedhez, majd Mohamed megy a hegyhez! Ha a babák nem tudnak válaszolni a kérdéseinkre, talán inkább a cumijuknak kellene felelni helyettük... Eimas természetesen jól tudta, hogy beszélő cumik nincsenek, így hát kollégájával és két diákjával készített egyet. A szenzorral összekötött cumi a csecsemők szopási gyakoriságát mérte, mialatt különböző hangsorokat hallgattattak velük. De mi köze ennek a nyelvi képességhez?

Amikor a csecsemők valamilyen új dolgot észlelnek a környezetükben, érdeklődnek, és ennek jeleként – ha éppen cumiznak – a szopásuk intenzívebbé válik. A „beszélő cumi” kitalálói a babák viselkedésének éppen erre a jellemzőjére alapoztak. Amikor bekapcsolták a magnót, a csecsemők rögtön felfigyeltek arra, hogy valami beszélni kezdett, és a korábbinál gyorsabban szoptak. A cumi mondandója azonban idővel megszokottá vált a számukra, és már nem volt túl érdekes nekik, ennek megfelelően cumizási tempójuk fokozatosan csökkent.

Képzeljük csak el, mi történik, ha ez a cumi egyszer csak valami mást mond! Az újdonság hallatán a csecsemők hirtelen megint gyorsabban szopnak, ha pedig az egyik hanganyag netán még jobban is tetszik nekik, akkor ennek a megjelenése után a szopásuk gyakorisága hosszabb ideig mutat nagyobb értéket, mint amikor a másik szólal meg. Mindez persze csak abban az esetben lesz így, ha a babák érzékelik a váltást, azaz észreveszik az eltérést a kétféle nyelvi anyag között, mert ha nem, akkor bizony a korábbihoz hasonló komótossággal vagy még lassabban cumiznak majd tovább.

cumi.jpg

Ha ez a cumi beszélni tudna... (Fotó: Szabó Tímea)

Így amikor a „beszélő cumi” a csecsemők anyanyelvén és egy idegen nyelven szólal meg, a szopásgyakoriság változása elárulja, hogy a babák különbséget tesznek-e a két nyelv között, és ha igen, valamelyiket előnyben részesítik-e a másikhoz képest. Óriási, ugye? Eimasék ötlete valóban annyira egyszerű és nagyszerű, hogy az szinte zavarba ejtő: a teszt könnyen elvégezhető, megbízható, ráadásul a cumisok klubjának legapróbb tagjainál, vagyis az újszülötteknél is alkalmazható.

Napjainkban már vannak olyan egészen modern, az idegrendszer működését feltérképező eszközök (a közel infravörös spektroszkóp és az elektroencefalográf egy speciális változata), amik a legkisebbek esetében is használhatók. Az ilyen mérések azonban a „beszélő cumis” módszernél körülményesebbek és költségesebbek, mi több, az, hogy ezeknek a műszereknek az adatait egyáltalán hogyan kell értelmezni, az ilyen korú babák esetében még nagyon bizonytalan. Nem véletlen, hogy Eimas kutatócsoportjának az eljárása nemcsak hogy általánosan elterjedt, de manapság is a legnépszerűbb formája az újszülöttek és csecsemők nyelvi vizsgálatának. Vegyünk hát mi is egy „beszélő cumit”, és nézzük meg, mit mesél nekünk a legfiatalabbak és anyanyelvük viszonyáról!

Bármennyire meghökkentő is, minden vizsgálat azt mutatja: nem puszta szóbeszéd, hanem érvényes megállapítás, hogy a babák közvetlenül születésük után elkülönítik és előnyben részesítik anyanyelvüket, legalábbis a ritmikailag és dallamukban különböző nyelvekhez képest. Amikor például Jacques Mehler, a párizsi pszicholingvisztikai labor kutatója munkatársaival negyven, egynyelvű francia területről származó, négynapos babát tesztelt „beszélő cumival”, és francia–orosz hanganyagot játszott le nekik, azt tapasztalta, hogy az újszülöttek a két nyelvet eltérőnek érzékelik, ráadásul a kettő közül a francia, vagyis az anyanyelvük tetszik nekik jobban. De hasonló eredménnyel zárultak az angol és spanyol, az amerikai és svéd újszülöttekkel végzett vizsgálatok is. A nyelvek és babák sorát még hosszan folytathatnánk...de jaj, most mennünk kell: felsírt az újszülött – mégpedig az anyanyelvén!

newborns02_1.JPG

Ez a baba magyarul sír! (Fotó: Mózes Áron)

A csecsemő nemcsak hallja azokat a hangsorokat, amiket a környezetében élő emberek mondanak, de – a mamát és a papát nem egyszer bosszantva vele – rendszeresen előáll saját hangos produkcióval is: sír! Ezt a hanganyagot az újszülöttektől, akár akarjuk, akár nem, megkapjuk, méghozzá igen nagy mennyiségben. Miért ne vizsgálnánk meg akkor ezt is? A nyelvelsajátítással foglalkozó pszichológusok újabban pontosan ezt teszik. A babák sírásának hangsúly- és dallamjegyeit számítógép segítségével elemzik, és a szülők anyanyelvére jellemző motívumokat keresnek benne. Márpedig aki keres, az talál is.

Amikor a würzburgi egyetemen dolgozó Birgit Mampe munkatársaival hatvan, három-öt napos, német és francia babát tanulmányoztak ilyen módszerrel, azt vették észre, hogy a német újszülöttek sírása többször kezdődött magasabban és nyomatékkal, míg a franciáké inkább fordítva – éppen úgy, ahogy ez a német és a francia beszédre egyébként jellemző. Ne féljünk kimondani, akármilyen különösnek tűnik is: a babák bizony az első perctől fogva anyanyelvükön sírnak!

Nem is gondoltuk volna, igaz? Csak ámulunk-bámulunk, hogy miféle teljesítményre képesek már a legkisebbek is. Mindegyikük egy-egy csoda, tele nyelvi titkokkal. Egyet közülük már kifecsegett a cumijuk és leleplezett a sírásuk, ám ennek ára van: rögtön újabb rejtélyekkel találjuk szemben magunkat. Hogyan csinálják? Honnan ez az anyanyelvük iránti korai „rajongás”?

Szerző: Fehér Kriszti  2013.07.16. 11:40 34 komment

Címkék: anyanyelv sírás babák újszülöttek nyelvelsajátítás beszélő cumi

A bejegyzés trackback címe:

https://babanyelv.blog.hu/api/trackback/id/tr565394069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fehér Kriszti 2013.07.16. 22:19:36

@Kata Nagy: Igen, köszönöm. Nemsokára ezekről a kísérletekről és az "anyai nyelvről" is lesz szó!

nochoice · http://nochoice.blog.hu/ 2013.09.18. 22:20:50

A kétnyelvű babák vajon melyik nyelven sírnak fel először? Amit a mama többet használt? Vizsgálták ezt vajon?

Mária Ivancsó 2013.09.25. 16:46:14

"a babák közvetlenül születésük után elkülönítik és előnyben részesítik anyanyelvüket, legalábbis a ritmikailag és dallamukban különböző nyelvekhez képest" - tehát ez azt jelenti, hogy a ritmusukban és dallamukban egymáshoz nagyon közel álló nyelvek esetében egyáltalán nem lehet preferenciát kimutatni a babáknál?

Fehér Kriszti 2013.10.10. 20:09:28

@nochoice: Tudomásom szerint nem vizsgálták. Az a síráselemzési kísérlet, amire a cikkben is hivatkozom, maga sem túl régi, 2009-es. De mindentől függetlenül úgy gondolom, a magzati kor nyelvi tapasztalatai itt is meghatározóak lesznek.

Fehér Kriszti 2013.10.10. 20:11:56

@Mária Ivancsó: Mivel nem tudnak különbséget tenni a prozódiailag és intonáció tekintetében nagyon hasonló nyelvek között, nem tudhatják egyiket vagy másikat preferálni sem.

Mária Ivancsó 2013.10.25. 13:39:04

"Napjainkban már vannak olyan egészen modern, az idegrendszer működését feltérképező eszközök (a közel infravörös spektroszkóp és az elektroencefalográf egy speciális változata), amik a legkisebbek esetében is használhatók. Az ilyen mérések azonban a „beszélő cumis” módszernél körülményesebbek és költségesebbek, mi több, az, hogy ezeknek a műszereknek az adatait egyáltalán hogyan kell értelmezni, az ilyen korú babák esetében még nagyon bizonytalan." - Bár a beszélő cumis kísérletek eredményei is nagyon meggyőzőnek tűnnek számomra, szívesen olvasnék az említett labordiagnosztikai eszközökkel végzett vizsgálatokról is.

audrey1201 2013.10.30. 08:22:25

A bejegyzés elején, Eimast kísérletének bevezetőjeként ezt olvashatjuk: "amikor a csecsemők valamilyen új dolgot észlelnek a környezetükben, érdeklődnek [...] és a szopásuk intenzívebbé válik" Engem ez az új dologra való felfigyelés érdekelne: ha mondjuk egy magyar babának lejátszunk egy különlegesen hangzó nyelvet, mondjuk egy khoisant, akkor arra nem kellene, hogy ugyanaz legyen a reakciója újdonsága miatt, mint az anyanyelvre lenne? Illetve mi a helyzet akkor, ha idegen nyelvű játékos éneket hall, az újdonság ott is megvan. Szóval a kérdésem az, ez az "újdonság" faktor mennyire erős?

szilvási 2013.10.31. 20:10:24

Engem is meggyőzött ez a felvetés és annak érvei, hogy az anyanyelv elsajátítás akár már a magzat-korban kezdetét veszi, de valószínű az, hogy más is? Például amikor a várandós anyuka épp részt vesz egy tanfolyamon, az ott szerzett tudásból ragadhat-e a magzatra is valami? Vagy akár az anyuka érzései is elraktározódhatnak ilyen módon? Tudom, nem feltétlenül nyelvészeti kérdésfelvetés ez, de ez mindig is érdekelt.

Fehér Kriszti 2013.11.04. 17:42:23

@Mária Ivancsó: Ilyen vizsgálatokról olvashatsz például abban a szaktanulmányban, ami egy későbbi ajánló bejegyzésben szerepel: "Innátizmus? – Egy pszicholingvisztikai kérdés és a szociolingvisztika elmélete-módszertana". Emellett természetesen rengeteg szaktanulmány elérhető akár az interneten is a témában. Néhányat belinkelve megtalálhatsz a kutatócsoportunk honlapján is a "Bevezetés a társas-kognitív nyelvészetbe" című előadás-sorozat egyes darabjainak ajánlott szakirodalmánál. Emellett a későbbi blogbejegyzésekben is lesz még szó az ún. NIRS-sel vagy EEG-vel végzett vizsgálatokról.

Rita Gellért 2013.11.06. 17:26:50

@szilvási: Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok című könyvének van egy fejezete (Prenatális stressz- posztnatális személyiségfejlődés), ami pontosan azzal foglalkozik, hogy a terhesség alatti stressznek milyen hatása van a babára. A szerző említi Alessandra Piontelli megfigyelését: "a mama, mialatt Giannival terhes volt,végig erőteljesen szorongott, ami főleg a babája fejlődésével kapcsolatos állandó és egyre fokozódó aggodalomban nyilvánult meg. Gianni, a sorozatos ultrahangos megfigyelése alatt végiga méh egyik sarkába húzódva kuporgott mozdulatlanul, kezét védekezően az arca elé tartva, mint aki folyamatos félelem, vagy fenyegetettség állapotában van. Olyannyira átvette anyja szorongását, hogy egyáltalán nem volt hajlandó kijönni a méh sarkából, ezért császármetszést kellett alkalmazni, holott ennek biológiai oka egyébként nem volt. Születése után elég hamar kiderült, hogy a fejlődésben mennyire visszamaradt:félénk, szorongó, kontaktusképtelen kisfiú lett belőle, aki idejének túlnyomó részét a szoba sarkában elbarikádozva, magányos játszadozással töltötte."

Rita Gellért 2013.11.08. 19:09:11

@szilvási:ezzel a témával kapcsolatban még Alessandra Piontelli: A magzattól a gyermekig című könyvét ajánlanám. Nagyon érdekes kérdésekre keresi a választ: van-e folyamatosság az anyaméhen belüli és a szülés utáni „viselkedés” között? Hol kezdődik a mentális és az érzelmi élet? Az eredmények hogyan világítják meg az ősi „öröklődés vagy nevelődés” hatásának vitáját? Hatással vannak-e az anyai érzelmek a magzatra? Milyen összefüggés van a születés utáni környezet és a méhen belüli viselkedésminták között?

Szandi1990 2013.11.11. 23:43:09

Szó esett róla, hogy a babák már közvetlenül a születés pillanatában elkülönítik anyanyelvüket más, dallamukban különböző nyelvektől. Viszont számomra nem derült ki, hogy a babák az anyaméhben elsősorban az édesanyjuk hangját szokják, vagy az anya környezetében élők (pl.apa) hangja legalább olyan mértékben hatást gyakorol. A kérdés egy következő probléma kapcsán merült fel bennem, miszerint mi a helyzet a néma, vagy beszédhibás anyák esetében. Az ő babáik ugyanolyan mértékben képesek lehetnek elkülöníteni az anyanyelvük sajátosságait? Például egy raccsoló anya gyermeke nem fogja újdonságként megélni a pergő hangokat? Vagy csak én értékelem túl az anyák nyelvi szerepét, és a szűk környezet pótolja az anya esetleges hiányosságait?

Fehér Kriszti 2013.11.12. 21:48:10

@audrey1201: Az újszülöttek két idegen nyelvet egymástól csak akkor tudnak elkülöníteni, ha az ritmikájában eltérő. Nazzi és mtsai (1998) tesztjében a francia babák különbséget tettek az angol és a ritmusjegyeiben ettől eltérő japán között, miközben az angolt a ritmikájában hasonló hollandtól nem különböztették meg. Az, hogy a khoiszan "különlegesen hangzó" nyelv-e, önmagában nem értelmezhető: ugyanolyan nyelv, mint a többi, nekünk azért tűnik egzotikusnak, mert kevésbé ismerjük, hallottunk róla. Hogy a babák hogy reagálnának rá, az attól függene, hogy milyen nyelvet tennénk mellé a tesztben: egy ritmikailag hasonlót vagy egy ritmusában eltérőt. A khoiszan csettintő hangok (ha erre gondoltál "különleges hangzás" alatt) ebből a szempontból nem befolyásolnák a tesztet.

Fehér Kriszti 2013.11.12. 21:54:47

@Szandi1990: Az anya szerepe meghatározóbb nyilván. Az ő hangját hallja leginkább a magzat (legtöbbször és legintenzívebben). Az újszülöttek felismerik édesanyjuk hangját, és előnyben is részesítik azt más nőkével szemben. A néma édesanya esetében a magzatnak az anyától nyilván nem lesz nyelvi tapasztalata. A beszédhibás anyuka ebből a szempontból nem változtat semmin. A magzatvíz csak az alacsonyabb frekvenciákat engedi át, a hangminőségek tehát nem is hallhatók igazán. (Meg egyébként is vannak olyan nyelvek, ahol a "raccsoló" r, azaz az uvuláris tremuláns része a hangrendszernek.)

Fehér Kriszti 2013.11.12. 21:56:38

@szilvási: A tanfolyamból valószínűleg még nyelvi szempontból sem tanul a magzat. Túl kevés tapasztalata lesz, és ráadásul nem is az anyától hallja. Az anya érzéseivel kapcsolatos kérdésben nyilván nem vagyok szakértő, mégis azt tudom mondani, hogy ezek nyilván nem "raktározódnak" el (azaz a baba nem érzi konkrétan és pontosan azt, amit az édesanya). De arra vonatkozó mérések tudomásom szerint történtek, hogy a terhesség alatti stressznek milyen hatása van a babára. Ezek eredményeit részleteiben nem ismerem.

ponges 2013.11.15. 11:42:42

A cikkben részletesen beszéltek arról, hogy a babák képesek megkülönböztetni a különböző nyelvek hangjait egymástól. Engem az érdekelne, hogy vajon a kisbabák különbséget tesznek-e a férfi vagy esetleg női hang között, egyáltalán képesek ezt külön felfogni, és ha igen akkor lehetséges-e az, hogy a kettő közül az egyiket előnyben részesítsék?

Fehér Kriszti 2013.11.16. 21:12:34

@ponges: Az újszülöttek képesek különbséget tenni az egyes női hangok között. Ezek közül az édesanyjuk hangját preferálják más nőkével szemben (pl. DeCasper–Fifer, 1980; Fifer, 1980). Elkülönítik a női és férfi hangokat is egymástól, ezek közül az előbbiek tetszenek nekik jobban (Brazelton, 1978; Wolff, 1963 stb.), beleértve ezek dajkanyelvi változatait is. Kísérletek alapján úgy tűnik, hogy azok az újszülöttek, akiknek volt magzati tapasztalatuk az édesapjuk hangáról, ezt ugyan elkülönítik más férfihangoktól, de nem mutatnak különösebb preferenciát iránta (DeCasper–Prescott, 1984). Ezekről a kérdésekről a közeljövőben részletesen is szándékozom írni.

szilvási 2013.11.17. 14:37:10

@Rita Gellért: Köszönöm az ajánlást, szerintem fellapozom majd, ha az időm engedi. Arra kíváncsi lennék még, hogy vajon ez a fajta szorongás szorongás, az anyai viselkedés mekkora mértékben befolyásolja a nyelvelsajátítást ekkor, a magzatkorban, ha befolyásolja egyáltalán?

@Szandi1990: @Fehér Kriszti: Ez a kérdés bennem is felmerült, hogyan zajlik a magzatok nyelvelsajátítása, ha az anya beszédhibás, vagy néma. Ha néma az édesanya, és a magzatot nem érik intenzív nyelvi hatások, az hatással van a csecsemők születés utáni nyelvtanulására?

Fehér Kriszti 2013.11.17. 21:41:57

Az anyán kívül más külső nyelvi ingerek is bejutnak a méhen belülre (még ha nem is olyan intenzíven, mint az anyától származó), amiből a magzat tanulhat. A magzat például a zenéből is tanul – természetesen zenei mintázatokat –, nem kell, hogy a hang okvetlenül az anyától származzon. A beszédhibás szülő esete már az egyik kommentben előkerült: mivel a magzatok a hangok konkrét fonetikai minőségét nem, csak a prozódiát, intonációt érzékelik, a logopédiai értelemben vett artikulációs eltérés irreleváns.

Rita Gellért 2013.11.18. 20:03:15

Számomra nagyon érdekes, hogy az újszülöttek, bár elkülönítik édesapjuk hangját más férfihangoktól, nem mutatnak iránta preferenciát. Azt hittem, hogy az édesapa sokkal meghatározóbb, hiszen ideális esetben az édesanya hangja után az övét hallják a legtöbbször a babák.

Szandi1990 2013.11.19. 00:07:56

@Fehér Kriszti: Szóba került a zenéből való tanulás. Arra lennék kíváncsi, hogy ha a magzat gyakran hall zenét, esetleg az édesanyja énekhangját, ez csupán a hallására van hatással, a hangok azonosítására, vagy már ekkor elkezdődik a ritmusérzék fejlődése? Kimutatható, hogy azok a babák, akik magzat korukban több zenét hallottak, jobb ritmusérzékkel rendelkeznek?

ponges 2013.11.20. 18:10:16

Eszembe jutott ezzel kapcsolatban még egy gondolat. Arra lennék kíváncsi, hogy amikor gondolkodunk akkor ugyebár mi azt az anyanyelvünkön tesszük meg a legtöbb esetben, de mindenképpen a nyelv segítségével. Vajon a csecsemők akkor, amikor még nem tudják a nyelvet használni, hogyan képesek gondolatok megfogalmazására? Lehetséges lenne akkor, hogy a gondolataik a nyelv tanulásával együtt jönnének létre? Úgy hallottam, hogy elsősorban akkor képek formájában jelennek meg a gondolataik, de akkor viszont mi van a magzatokkal, ők is fogalmaznak már meg gondolatokat?

Grover89 2013.11.23. 14:09:46

,,Anya-magzat kapcsolatanalízis szakemberei szerint az anya attitűdje, érzelmi állapota már a magzati lét során hatással van a fejlődő élet minőségére."
Kérdésem az lenne, hogy a baba-mama kapcsolat mennyire befolyásolja a szülés lefolyását?

audrey1201 2013.11.24. 21:06:55

@ponges: Nem lenne az furcsa, ha ez igaz lenne? Mármint akkor ebből az következne, hogy a süketnémák nem tudnak gondolkodni...

Cservenyák Dia 2013.11.25. 16:08:41

@Rita Gellért: Igen, ez számomra is érdekes. Talán az lehet az oka, hogy nincs fizikai kapcsolatban magzati korban az apával, úgy mint az anyával, s ezáltal "csak" egy kívülálló sokat hallott személy lesz. Gondolom azért is különítik el, hiszen sokat hallják, meg a férfi hangnak a színe, mélysége miatt se preferálhatják annyira, mint egy női hangot.

Cservenyák Dia 2013.11.25. 16:34:19

@Szandi1990: Kifejezetten a zenehallgatás - ritmusérzék kapcsolatra nem találtam kutatási eredményt, de azt több helyen olvastam, hogy a magzati korban hallgatott zene pozitív hatást fejt ki az agy fejlődésére, a későbbiekben pedig megkönnyít bizonyos ismereteknek az elsajátítását. Így lehet akár a zenélés is egy olyan ismeret, amit könnyebben elsajátít ezáltal.

Cservenyák Dia 2013.11.25. 17:06:27

@ponges: @audrey1201: "az anyanyelvünkön tesszük meg (...) a nyelv segítségével." Ebben a kérdésben benne is van a válasz, hogy a nyelv segítségével gondolkodunk, és nem általa. audrey1201 ahogy említette is, akkor a süketnémákkal mi a helyzet? Ők is kifejezik a gondolataikat, csak éppen nem verbális nyelvvel, hanem a nonverbális jelnyelv segítségével.

Kiss Klaudia Enikő 2013.11.27. 16:13:05

Mi történik akkor, ha egy süketnéma kismamát vizsgálunk? Próbálták e esetleg már? Tegyük fel, hogy egészséges gyermeknek ad életet, és ez esetben feltételezem a magzatot kevesebb inger éri, amíg odabent van, mint társait. Negatív hatással lesz rá? Esetleg születése után feltűnik a változás a környezetében? Milyen problémák merülhetnek fel ilyen esetben?

nagyibugyi · http://nagyibugyi.blog.hu 2013.11.30. 22:04:25

@Cservenyák Dia: A férfiak mélyebb hangja elvileg pont jobban behallatszik, nem? A magzatvíz meg az anyuka teste pont a magasabb hangokat szigeteli, bár lehet, hogy rosszul tudom :)

nagyibugyi · http://nagyibugyi.blog.hu 2013.11.30. 22:45:25

@Kiss Klaudia Enikő: Ezen én is rengeteget gondolkoztam. Ha a baba hall, akkor nyilván mások beszéde hatással lesz rá. Nem hiszem, hogy ez meggátolná a nyelvelsajátításban. Persze kérdés, hogy ilyenkor kinek a hangját fogja preferálni, milyen viszonya lesz az anyukájához stb.? Mert akkor a jelelést is el kell sajátítania, méghozzá anyanyelvként.

Kiss Klaudia Enikő 2013.11.30. 22:56:03

@nagyibugyi: És ha többféle férfihangot hall viszonylag gyakran, akkor azok közül hogyan fog különbséget tenni? Mi van akkor ha valami oknál fogva nem az apuka hangját hallja legtöbbet? Lehetséges hogy gátolja a későbbi érzelmi kötődésben is?

Levelekiné Magyar Orsolya 2013.12.04. 17:03:07

És mi történik akkor,ha az édesanya dadog? Beszédhibának minősül a dadogás is, szerintem mégsem olyan, mint a raccsolás vagy a pöszeség. Úgy vélem, hogy ez a fajta beszédhiba módosítja a nyelv prozódiai sajátosságait is, hiszen 1-2 hangot nagyobb időtartammal ejtenek, eltolódnak a hangsúlyviszonyok, gyorsabb a beszédtempó stb. Mennyiben befolyásolhatja ez a nyelvelsajátítást?

Bátori István 2014.01.14. 10:46:08

Érdekes lenne azt is vizsgálni, hogy mi a helyzet az olyan újszülöttekkel, akik születésük után valamilyen okból (pl. örökbeadás) egy egészen más prozódiájú nyelv környezetében találják magukat, mint amilyet az anyaméhben "megismertek" (pl. egy kínai kisbaba, aki valamilyen okból angol szülőkhöz kerül). Befolyásolhatja ez az "új" anyanyelvükhöz, az angolhoz való viszonyukat? Ugyanolyan könnyedén elsajátítják azt, mint azok a babák, akik már az anyaméhben is az angol prozódiát ismerték meg?
süti beállítások módosítása