A babák sírásának elemzése milyen konkrét eredményeket hozhat a nyelvészetben? A tudósításban csak nagyon röviden lehet erről olvasni, abból számomra úgy tűnt, főként összehasonlító jellegű vizsgálatokat végeznek. Tehát "pusztán" egyező dallamjegyeket, motívumokat keresnek, vagy e vizsgálatoknak van más hozadéka is?

Pléh Csaba és kutatói csoportja nevével többször is találkoztam az írásokban. De más egyetemek tanszékei, tudósai foglalkoznak ehhez hasonló kutatásokkal Magyarországon?

@szilvási: Természetesen. A BME és az SZTE kognitív tanszékein is folytak ilyen vizsgálatok. A CEU-nak és az ELTÉ-nek is van babalaborja.

@Mária Ivancsó: Síráselemző készülékek a hetvenes évektől vannak. Ezekkel a babák sírásának akusztikai jegyeit, valamint a kísérő szívdobogást és a légzést követték nyomon azoknál a csecsemőknél, akiknél a születés után valamilyen komplikáció lépett fel. Vagyis ezeket a műszereket egészen a közelmúltig diagnosztikai célokra használták, pszicholingvisztikai célú alkalmazásuk viszonylag újnak mondható. Ennek eredményei pedig nem "pusztán" annyit árulnak el, hogy a babák sírása nyelvsajátos: ennek a megállapításnak ugyanis általánosabb, nyelvelméleti következményei is vannak, így például az innátizmusprobléma kapcsán a gének és a szocializáció kérdésére nézve. Ez utóbbiról abban a tanulmányban ("Innátizmus? – Egy pszicholingvisztikai kérdés és a szociolingvisztika elmélete-módszertana") részletesen is olvashatsz, amit az előző blogbejegyzésben ajánlottam.

@szilvási: az ELTE Babalabor honlapján különböző videókat is találsz a vizsgálatokról( például nézési idő vizsgálat, szemmozgás-követés, utánzás):babalabor.hu/faq.html

@Fehér Kriszti: A babák elsődleges kommunikációs formája a születés után a sírás, de vajon a kis magzat az anyaméhen belül is sírhat ha valami "rossz" történik vele? Egyáltalán a sírás az minden esetben negatív hatás miatt jön létre az ő esetükben?

@ponges: A baba sírásának mindig oka van,általában valamilyen kellemetlen érzést akar a tudomásunkra hozni: éhes, fájdalma van, beteg, álmos stb. Viszont gyakran előfordul, hogy a kisbaba unatkozik, és a sírás ilyenkor a figyelem felkeltésére irányul, így nem minden esetben köthető negatív hatáshoz.

@ponges: A National Geographic honlapján érdekes cikk jelent meg ezzel kapcsolatban: "Eddig is ismert volt, hogy a magzat reagál a külső zajokra, az anya szívverésére, hallja a zenét, s világra jötte után felismeri annak dallamát, most azonban sikerült azt is igazolni, hogy erős külső hanghatásokra akár már az anyaméhben is "sírva is fakadhat". A sírás már a 28. héttől megfigyelhető. Az új-zélandi kutatók tizenegy magzatot vizsgáltak ultrahangos felvételek segítségével. A kutatók az alacsony decibelű hangoknak kitett magzatoknál megfigyelték, hogy a pici kezdetben fészkelődik, sóhajtozik, ám ha sokáig hallja a számára kellemetlen hangokat, behunyja a szemeit, kidugja nyelvecskéjét és "rázendít": arcmimikája az ordító csecsemőkére jellemző."

@Rita Gellért: Köszi a Nat. Geo.s ajánlót. Nagyon érdekes volt szembesülni azzal a megállapítással, hogy a babák már az anyaméhben képesek a sírás kezdetleges formáját produkálni. Bár azért némi szkepticizmus maradt bennem azt illetően, hogy ez mennyiben azonosítható a későbbi értelemben vett sírással. A cikkre utalva ahogy azt te is idézted: "behunyja a szemeit, kidugja nyelvecskéjét és "rázendít": arcmimikája az ordító csecsemőkére jellemző". Nyilván az ultrahang egyértelműen mutatja az arc változását, de nem lehetséges, hogy ugyanúgy, mint amikor vmi kellemetlen ér minket, ez inkább vmi fintorgás, szemöldökráncolás, stb? Egyáltalán vizsgálható, hogy bármiféle hangot a baba próbál már az anyaméhben kiadni? Vagy csak a képekre támaszkodhatunk?

Valóban érdekes volt az általad ajánlott oldal Rita, köszönet is érte. Ebben az esetben viszont egy újabb kérdés fogalmazódott meg bennem. Ezek szerint akkor a mimika egy olyan dolog, amit a babák már a születésük előtt képesek tudatosan "jól" használni? Ezek szerint akkor a mimika egy genetikailag belénk kódolt információ és a gyerek nem utánzás alapján tanulja meg?

@Fehér Kriszti: @Rita Gellért: Rita, köszi az ajánlást, megnézem majd tüzetesebben is.

@Szandi1990: Ez a kérdés nekem is felkeltette az érdeklődésem. Viszont ezeknek a megfigyeléseknek, amiket Rita is vázolt a későbbi kommentjében az a következménye, hogy a magzat nem csak tanulja a nyelvet az anya hasában, hanem már artikulálni is próbálja? Vagy pusztán egy fajta kísérletekről van szó?

@Rita Gellért: az ajánlott NatGeós cikket keresve találtam ezt: www.ng.hu/Tudomany/2004/06/Felvetelek_a_mehben_asitozo_mosolygo_ugralo_magzatrol. Amit ki szeretnék emelni: "A 26. héttől már a babák összes tipikus elfoglaltsága megjelenik: mosolyognak, csuklanak, kaparásznak, ujjat (akár lábujjat is) szopnak. Érdekesség, hogy a mosolygás a szülést követően hat héttel jelenik meg csak ismét." - Tehát szerintem az, hogy a baba fintorog az anyaméhben, vagy gesztusai minket a sírásra emlékeztetnek, nem feltétlenül implikálja azt, hogy a baba tényleg sír. Hiszen e cikk szerint a babák a mosolygást is "elfelejtik" egy időre.

@Mária Ivancsó: @ponges: Nagyjából valami hasonló fogalmazódott meg bennem is, amikor kérdőre vontam a sírás tényét. Legalábbis annak tudatosságát. Valami ilyesmi mehet végbe a baba mosolygása során is. Vagyis nem megalapozott annak a feltételezése, miszerint a baba valamifajta öröm kiváltására való reakciója az a bizonyos "mosoly". Elképzelhető, hogy pusztán ahogy mozgatja a kezét, lábát, ugyanúgy próbálgatja az arcmimikát is.

@Mária Ivancsó: @Szandi1990: @ponges: @Rita Gellért: Találtam egy cikket, ami hasonlókat is ír, mint az előzőek, de van egy rész benne amit kiemelnék: "...a mimika egyáltalán nem azt jelenti, hogy a magzatoknak lennének érzelmei.
Még nem rendelkeznek az érzelmekhez szükséges kognitív képességekkel. Az arcmimika esetükben inkább egyfajta tréning, amellyel a magzat felkészül a kinti világra.." Így Szandi utolsó kommentjét támasztom ezzel alá, hogy ez inkább csak valami "arctornának" tekinthetjük. A cikket itt találjátok: www.harmonet.hu/kutyu-es-tudomany/61116-a-magzatok-mimikaja-mar-a-mehen-belul-felismerheto.html

A „dax”-teszt (Woodward–Hoyne) pontosan mit jelent? A diasorozatból sajnos nem derült ki számomra, a youtube videók pedig nem elérhetőek. :( Pedig érdekelne, hogyan zajlik ez a teszt.

@Rita Gellért: www.lelkititkaink.hu/testbeszed_csecsemo.html
a csecsemő síráshoz kerestem valamiféle útmutatót, miért sírhatnak a babák. Ezt találtam, ahol leírja melyik sírás milyen típusú, számomra ez rendkívül érdekes volt. (más sírás az éhesség, az álmosság stb.) Akit érdekel érdemes elolvasni.

Ezek szerint a baba nyelvi alapja a környezete, tehát a közeli hozzátartozók. Felelős tehát a család a nyelvi hibákért a későbbiekben? Kapcsolatba lehetne ezt hozni az egészen korai kommunikációval a későbbiekben pl: iskola?

@Cservenyák Dia: Mindig is viccesnek tartottam a babák reakcióját akkor, amikor új ízeket kóstoltatnak velük. és valamelyiket nem találják szimpatikusnak. Őszintén undorodnak, húzzák el a szájukat, hiszen még nem kell a viselkedési normáknak megfelelniük, mint azoknak akik már alkalmazkodnak az illemszabályokhoz.

@Cservenyák Dia: Az igaz, hogy ezekre a különböző típusú sírásokról az anyák egy idő után ráéreznek? Mármint tudják, hogy melyik sírás miért van?

@Cservenyák Dia: Pontosan mikor tart ott a kognitív gondolkodás, hogy érzelmeket tudjon kifejezni?

Én úgy gondolom a sírással kapcsolatban, hogy kialakul az anyai ösztön már a születés, sőt lehet már a fogantatás pillanatában. Eleinte elképzelhető, hogy az anya kipróbál mindent, hogy vajon miért sír a gyerek, de tényleg egyértelműen eldönthető bizonyos esetekben, hogy most azért sír,mert éhes, vagy csak mert unatkozik.