Ajánló

„Nyelvtörténet: a szociolingvisztika és a pszicholingvisztika keresztmetszetében” – tudományos előadás. (A PPKE Elméleti Nyelvészet Tanszékének és Magyar Nyelvészet Tanszékének „Nyelvelmélet és diakrónia” konferenciája. Budapest. 2013. 11. 19.)

Most egy olyan előadást ajánlok, ami a közösségi nyelv történetével foglalkozik, de többek között éppen azt hangsúlyozza, hogy – mivel a nyelv társas és egyéni szerveződési szintjeinek illeszkedniük kell egymáshoz – a (rég)múlt közvetlenül nem vizsgálható nyelvi változásainak modellezésében is a gyerekek nyelvelsajátításának tanulmányozása hozhat előrelépést. Ezt valós időben, tapasztalati úton van módunk megfigyelni, aminek segítségével pedig kirajzolódhat a nyelvi folyamatok általános függvénye. Az így kapott S-görbét a megelőző időszakok olyan nyelvi jelenségeinek elemzésében hasznosíthatjuk, amelyek a vizsgálatához egyébként vagy egyáltalán nincs korabeli adatunk, vagy csak kevés és szórványosan fent maradt nyelvemlék áll a rendelkezésünkre.

fk-nyt_szocl_pszichl_19.jpg
Nyelvtörténet, nyelvelsajátítás és S-görbe

A modern nyelvtörténeti kutatások konceptuális alapjait kétségkívül a 19. század végén formálódó újgrammatizmus teremtette meg. Az iskola elismerésre méltó örökséget hagyott a nyelvészetben: nem véletlen, hogy az újgrammatikus szemlélet az, ami az ilyen témájú munkák elméletét és módszertanát még manapság is a leginkább meghatározza. A változások leírásakor rendre megjelenő két elv, a „hangfejlődési tendencia” és az „analógia” ennek az irányzatnak a mintegy másfél százados továbbélését mutatja.

Előadásomban mindenekelőtt arra igyekszem felhívni a figyelmet, hogy a hangfejlődési tendenciák és az analógiás folyamatok kettősére építő szokásos nyelvtörténeti magyarázatok nem tényleges oksági érvelések. Az újgrammatikusok a hangfejlődési tendenciákat olyan általános érvényű fiziológiai mechanizmusoknak tekintették, amelyek a képzés lassú eltolódásával járnak, de arra, hogy ezeket valójában mi idézi elő, nem tudtak választ adni. Függetlenül attól, hogy újabban már nem fokozatos eltolódásokat, hanem inkább ugrásszerű változásokat feltételeznek, a napjainkban is használt nyelvtörténeti folyamatmegnevezések (monoftongizáció, nyúlás, tővéghangzók eltűnése stb.) továbbra sem az okokat, csupán a kiindulás és az eredmény viszonyát, vagyis a korábbi és a későbbi adatsorok közti eltéréseket jelölik. Az analógia elve, de leginkább a viszonya a hangfejlődési tendenciákhoz, még problematikusabbnak látszik. Tulajdonképpen mindmáig rejtve maradt, hogy vajon miért lehetségesek és hogyan terjedhetnek el ezek az individuális pszichikai asszociációk, ha a hangfejlődési tendenciák egyébként fiziológiai jellegűek és általános érvényűek.

Ez a nyelvi változások hátterét érintő probléma a közösség és az egyének nyelvének szétválasztásából adódik: mintha a hangfejlődési tendenciák csak az előbbihez, az analógiás hatások meg csak az utóbbihoz tartoznának. A nyelv társas és kognitív szerveződésének leírása közti konfliktust – ha nem is túl tudatosan, de – maguk az újgrammatikusok is érzékelték, bár megoldani nem tudták. Már a 19. század végén két olyan módszertani célkitűzést fogalmaztak meg, ami a közösség és az egyének nyelveinek összekapcsolására irányult, ám ezeket a korabeli technikai feltételek mellett nem lehetett igazán eredményesen véghez vinni. Egyrészt posztulátumként rögzítették, hogy a nyelv folyton változik, amiben a beszélőknek meghatározó szerepük van, így a nyelvi folyamatok bármiféle vizsgálata során a történeti közelítés az egyetlen lehetséges, a közösségi és az egyéni nyelv változásainak pedig összhangban kell lenniük egymással. Másrészt azt is leszögezték, hogy a nyelvi változások mechanizmusa általános, a különböző korokban csak a konkrétumok térnek el, ezért a tudós a múlt közvetlenül nem megtapasztalható történetét leginkább úgy ragadhatja meg, ha egyúttal a jelenben jól megfigyelhető közösségi és egyéni nyelvi folyamatokat is vizsgálja.

Ezt az újgrammatikusok által kijelölt, előremutató kutatási programot, vagyis az élőnyelvi változások és a kognitív nyelvi folyamatok tanulmányozását később az önálló diszciplínákként fellépő szociolingvisztika és pszicholingvisztika kezdte el megvalósítani. A két tudományterület profilja azonban nemcsak a nyelvtörténeti kutatásoktól vált el, de jórészt egymástól is: az előbbi csak a közösségi nyelvi változásokra, utóbbi pedig csak az egyéni nyelvi folyamatokra koncentrált. Márpedig a nyelvi változások mozgatórugóinak feltárásához ezek együttes, de legalábbis egymásra vonatkoztatott vizsgálatára lenne szükség. Az eredeti újgrammatikus célkitűzésnek megfelelően előadásomban ezt a három szálat próbálom meg összekapcsolni, ezáltal pedig a nyelvtörténetet a szociolingvisztika és a pszicholingvisztika keresztmetszetébe helyezni. Ennek során a nyelvi változásoknak egy olyan, a szokásostól merőben eltérő általános modelljét kívánom bemutatni, ami a szociolingvisztika és a pszicholingvisztika empirikus eredményeivel nemcsak hogy összeegyeztethető, de egyenesen azokból indul ki.

Szerző: Fehér Kriszti  2013.11.22. 23:24 22 komment

Címkék: szabály minta analógia nyelvtörténet szociolingvisztika pszicholingvisztika S-görbe újgrammatizmus hálózatmodell nyelvi változások hangtörvény hangfejlődési tendencia

A bejegyzés trackback címe:

https://babanyelv.blog.hu/api/trackback/id/tr465650504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ponges 2013.11.27. 16:13:00

Az előadás anyagában láthattunk példát az S-görbe alkalmazására. Az én kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne, hogy milyen más mérések szemléltetésére alkalmazzák még ezt a fajta grafikon jellegű ábrázolást?

ponges 2013.11.27. 16:13:03

"Az újgrammatikusok a hangfejlődési tendenciákat olyan általános érvényű fiziológiai mechanizmusoknak tekintették, amelyek a képzés lassú eltolódásával járnak, de arra, hogy ezeket valójában mi idézi elő, nem tudtak választ adni." Engem éppen az érdekelne, hogy vajon mi vagy mik lehetnek ezeknek a hangtendencia változásoknak az okai. Lehetséges-e az, hogyha a további kutatások erre képesek lesznek választ adni, akkor ez megváltoztathatja az újgrammatikus irányzat eddig felállított elveit vagy nézeteit?

szilvási 2013.11.29. 22:07:21

Kár, hogy nem lehettem jelen az előadáson. Az S-görbe jelenléte mind a szociolingvisztika, mind a pszicholingvisztika kontextusában tanulságos párhuzamnak tűnik számomra. Mindkettő középpontjában ott állhat a korpuszalapú kutatási módszertan a nyelvtörténeti vizsgálódások során, ha jól értem - mit takar pontosan a "korpuszalapú, relativista" megközelítés? A nyelvemlékek más jellegű analízisét, rendszerezését?

szilvási 2013.11.29. 22:44:45

@ponges: Hát igen, mert például az ilyen naiv válaszok, minthogy az étel melegítése milyen hangváltozásokat idézhettek elő, meg az egyéb technikai változások, egyáltalán nem bizonyulnak relevánsnak. Viszont annál inkább lehet ezeknek is egyfajta szociális hátteret adni, mint például az idegennyelvi hatások. Ha már itt tartunk, nem lehetne-e egy tipikus hangtendenciai változás okaként felhozni a kétnyelvűségből adódó beszéd sajátosságokat? Értem itt a népkeveredést, vegyes házasságokat stb.

Mária Ivancsó 2013.11.29. 23:31:10

@szilvási: huh, fejtsd már ki, légy szíves, milyen teóriák vannak az étel melegítése által előidézett hangváltozásokról, nagyon kíváncsi vagyok! :)

Mária Ivancsó 2013.11.29. 23:31:12

@ponges: "akkor ez megváltoztathatja az újgrammatikus irányzat eddig felállított elveit vagy nézeteit?" - nem túl naiv azt gondolni, hogy bármilyen nyelvészeti irányzat felülírja a saját kereteit egy másik irányzat hatására? Sokkal fontosabb szerintem, hogy egy-egy irányzat művelőinek a gondolkodása megváltozik-e, vagy sem. Ha pl. egy új szociolingvisztikai elmélet kellően meggyőzőnek bizonyul, akár az összes újgrammatikus szögre akaszthatja az újgrammatikusságát, ha belátja, hogy a msáik gondolatmenet több eredménnyel kecsegtet. Vagy én vagyok naiv? :)

Mária Ivancsó 2013.11.29. 23:31:26

Mik azok a szóasszociációs kísérletek?

Kiss Klaudia Enikő 2013.11.30. 09:24:28

Ez pontosan milyen nyelvi változást eredményez, amely egy laikus számára is érzékelhető?

Cservenyák Dia 2013.11.30. 09:24:30

A közösségi analógiát hogyan kell érteni? Az egyutas modell felállítása hogyan jön létre?

Cservenyák Dia 2013.11.30. 09:24:31

@Mária Ivancsó: Ez engem is érdekelne pontosabban, addig is Marcsi ezt tudom figyelmedbe ajánlani: www.matud.iif.hu/2012/06/07.htm
valamint ezt: epa.oszk.hu/02200/02287/00012/pdf/Hungarologiai_Evkonyv_12_179-191.pdf
Az első a szóasszociációs kísérletek elemzéseinek lehetőségeiről, a másodikban pedig ilyen vizsgálatok eredményeiről olvashatunk.

szilvási 2013.11.30. 09:24:33

@Mária Ivancsó: Hú, hát nem is tudom, kitől hallottam (de mindenképp szociolingvisztika témájú előadáson), és ő is idézett valakit, aki szerint annak következtében, hogy feltalálták az ételmelegítést, és puhább ételeket fogyaszthattak az akkori emberek, a kiejtésük is lágyabbá vált, és a dentális mássalhangzók is inkább artikulálhatóbbá váltak számukra, vagy valami ilyesmi. Hátha valaki pontosabban tudja az itt kommentelők közül :).

Cservenyák Dia 2013.11.30. 09:24:37

@ponges: "Ez a görbe jól alkalmazható, jelenlegi kutatások alapján, gyümölcsök érési folyamatának nyomon követésénél." :)

Rita Gellért 2013.11.30. 15:35:17

@Mária Ivancsó: a szóasszociációnak alapvetően 3 típusát különítik el: "a) Az ún. szabad szóasszociáció, amikor egy (előre) meghatározott hívószóra kell a kísérleti személynek kimondania az első szót, ami eszébe jut. b) A szűkített szóasszociációs tesztekben a hívószóra meghatározott kategóriájú választ várnak (például ellentétet, hasonló hangzást). c) A nyitott tesztekben az adatközlőnek egy meghatározott jelentéskategórián belül (pl. állatok vagy bútor) kell annyi szót mondania, ahány eszébe jut."

Rita Gellért 2013.11.30. 15:35:21

@Cservenyák Dia: ezzel kapcsolatban én is találtam érdekes dolgokat: elvileg ezt a görbét alkalmazzák a daganatos sejtek szaporodásának vizsgálatánál, és nem csak a gyümölcsök érési folyamatának követésénél, de az állatok egyes egyedei növekedésének mérésénél is.

Szandi1990 2013.11.30. 15:35:25

Mit jelent a "kényszerpálya" kifejezés, mint akadály?

Rita Gellért 2013.11.30. 15:35:28

@Mária Ivancsó: www.nyest.hu/hirek/asszoci-aliz-acio-avagy-a-mai-gyermekek-gondolatvilagarol: cikk a szóasszociációs kísérletekről, annak kezdeteiről és alkalmazásáról.

Szandi1990 2013.11.30. 15:35:32

A hálózatmodell egyik elvi koncepciója, a valódi nyelvi adatokra való építés. Viszont ha a hálózatmodell számot vet a folyamatos változásokkal, milyen nyelvi adatokat tarthat relevánsnak a kutatás és az alátámasztás szempontjából? Vagy ez kiküszöbölhetetlen, vagy éppen hogy egyáltalán nem is tekinthető problémának, hogy a kiemelt példa akár már az adatgyűjtést követően is változik valamennyit. Vagy ezek a változások olyan hosszadalmas folyamatok, hogy nem gátolják a kutatás eredményességét?

audrey1201 2013.12.01. 10:59:52

Bennem a nyelvtörténeti vizsgálatokkal kapcsolatban mindig felmerül, hogy ugye csak azt a korszakot szokták kiemelni problémásnak, amiben nincsenek vagy csak szorványosan vannak emlékeink, de ilyenkor mindig eszembe jut a nyelvújítási mozgalom, ahol a fennmaradt forrásokban ugye határozott törekvéseknek lehetünk szemtanúi a nyelvhasználattal kapcsolatban, gyakorlatilag "meghamisítva a fennmaradt nyelvemlékeinket". Erre vonatkozóan vannak különlegesebb kutatásaik?

Kiss Klaudia Enikő 2013.12.01. 10:59:59

Mi a különbség az egyutas és kétutas modell között?

audrey1201 2013.12.02. 09:27:28

@Rita Gellért: A cikk felsorolja a három asszociációs stratégiát, de nekem picit homályos, hogy hogyan is állapítjuk meg, hogy melyik melyik. Mármint a tanul - tanulószoba asszociáció ugyanannyira lehet éppen jelentéstani is, nem?

Levelekiné Magyar Orsolya 2014.01.14. 18:04:05

Én arra lennék kíváncsi, hogy ez az új modell mikor fogja felülírni a korábbi elképzeléseket? Tudom, hogy külföldön már rég jelen vannak a nézet képviselői, de Magyarországon hogyan viszonyulnak ehhez a modellhez a hagyományos nyelvészeink?

Bátori István 2014.01.15. 23:53:54

Több kérdés is felmerült bennem az ismertetőt olvasva: „Függetlenül attól, hogy újabban már nem fokozatos eltolódásokat, hanem inkább ugrásszerű változásokat feltételeznek, a napjainkban is használt nyelvtörténeti folyamatmegnevezések (monoftongizáció, nyúlás, tővéghangzók eltűnése stb.) továbbra sem az okokat, csupán a kiindulás és az eredmény viszonyát, vagyis a korábbi és a későbbi adatsorok közti eltéréseket jelölik” – az első kérdésem pusztán gyakorlati jellegű: arra lennék kíváncsi, hogy a fent említett terminusok helyett melyek lennének például alkalmasak arra, hogy az általuk jelölt változási tendenciákat, folyamatokat kézenfekvőbben nevezzék meg. Lehet, hogy rossz a párhuzam, de például az orvostudományban is a betegségeket a pozitív kórkép, az elváltozás alapján nevezik el pl. „májcirrhosis”, és nem a kiváltó okról pl. „túlzott alkoholfogyasztás”. És ebből következik a második kérdésem is: vajon valóban reális célként tűzhetjük ki azt, hogy a nyelvi változások kiváltó okait feltárjuk? Véleményem szerint ezek olyan rendkívül bonyolult összefüggéseket, ok-okozati viszonyokat takarnak (amolyan pillangóhatás-szerű), melyekkel a nyelvészet – éppen a beszélők és tágabban a világ összetettsége miatt – sajnos aligha tud megbirkózni.

Egy másik, az újgrammatikus módszertannal szemben máshol elhangzott, a fentiekkel összefüggő kritika az, hogy a szinkrónia és diakrónia különválasztása által a nyelvi változásokat statikus rendszerben írja le az újgrammatikus iskola (tkp. szinkron állapotok egymásutániságaként, tehát "állapot > állapot > állapot" módon), így az nem képes a nyelvi változásokat valódi, dinamikus mivoltukban bemutatni.
Ezzel kapcsolatban én azt kérdezném, nem elképzelhető, hogy az efféle jelölések inkább a nyelvi változások írásbeli ábrázolására szolgálnak, s mint ilyen, kényszerűségből is leegyszerűsítettebbek a változások valódi mivoltánál? Hiszen nehéz elképzelni, hogy egy olyan nyelvész, aki éppen a nyelv történetével foglalkozik, komolyan gondolná, hogy a nyelvi változások ilyen egyszerűen, vagy lineárisan működnének, esetleg azt, hogy a változások ugrásszerűen következnének be.