Az újszülöttek, akik anyanyelvük jellegzetes hanglejtés- és nyomatékmintáit már magzati korukban megismerték, ezeket használják vezérfonalakként ahhoz, hogy a beszédfolyam hangsorainak kódját alaposabban is megfejtsék. A meghatározott hangsúlyviszonyokkal rendelkező nagyobb dallamíveknek, amelyek mondatnyi egységekre terjednek ki, immár az apróbb részleteit figyelik meg.

Mivel a beszédből kiemelhető legkisebb egységek a hangok, azt gondolhatnánk, hogy a tanulás következő állomása az anyanyelv hangjainak felfedezése. Ha egy idegen nyelvű mondatot hallunk, nem tudjuk, hogy az milyen szavakból épül fel, így azt pusztán egy jelentés nélküli hangsorként, egymás után álló elemek sorozataként érzékeljük – a legegyszerűbb út a továbblépéshez talán tényleg a hangok tanulmányozása lehet. Csakhogy nem minden arany, ami fénylik, és nem mindig az az igazán egyszerű, ami elsőre annak tűnik: a jelek szerint a nyelvelsajátításnak ezt a szakaszát mégsem a hangok, hanem az ezeknél látszólag bonyolultabb szótagok irányítják.

anya_baba.JPG

Anya, tényleg a szótagokkal folytassam? (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

Josiane Bertoncini és Jacques Mehler két hónapos csecsemők szopásgyakoriságának változását figyelve azt tapasztalták, hogy a babák könnyebben elkülönítik egymástól az olyan hangsorokat, amelyek tipikus szótag formájúak (például a tep-et a pet-től), mint a nem ilyeneket (mondjuk a tszp-t a pszt-től). Ezt és más hasonló vizsgálatokat látva Peter Jusczyk és Carolyn Derrah úgy gondolták, elképzelhető, hogy a kicsik azért érzékenyebbek a szótagokra, mert a beszédet valójában nem is hangok egymásutánjaként, hanem szótagok sorozataként érzékelik. Sejtésük nem volt alaptalan.

Kísérletükben szintén két hónapos csecsemőknek percekig b-vel kezdődő szótagokat (bi, be, bo, ba) mutattak be, a szopásgyakoriságuk változásaiból pedig azt találták, hogy a babák ezeket a szótagokat elkülönítették, miközben a teszt végére ismerősekké is váltak a számukra. Miután egy másik hanganyagot is lejátszottak nekik, az eredményekből arra következtettek, hogy a kicsik az előző fázis szótagjait nem hangonként, azaz nem egy b és egy magánhangzó kapcsolataiként érzékelték: a megkülönböztetés alapja a második elemek eltérése helyett maguknak a szótagoknak mint bonthatatlan egységeknek az eltérése volt. Ha ugyanis az újdonságkereső csecsemők a bi, bo, be, ba szótagokat hangonként, azaz egy b és egy magánhangzó kombinációiként érzékelték volna, akkor a következő szótagsorozat lejátszásakor intenzívebben kellett volna elkezdeniük szopni egy du hallatán, ami mindkét hangjában új, egy da-hoz vagy egy bu-hoz képest, amik a korábban megismertektől csak egy elemükben térnek el. A babák azonban nem így cselekedtek.

A hangok és szótagok versenyében, úgy tűnik, a csecsemők az utóbbiakra voksolnak – márpedig azt mondják, a gyerekeket komolyan kell venni, a szavazatokat pedig meg kell becsülni. Esetünkben a dolgot annál is inkább érdemes fontolóra venni, mert az emberi nyelv akusztikai tulajdonságait megvizsgálva könnyen kiderülhet, a babáknak tényleg igazuk van: szótagokat a beszédfolyamból kiemelni és megtanulni jóval egyszerűbb, mint hangokat.

hangsormintak_felé.jpg

Előre a szótagok útján! (Fotó: Szentpéteri-Görömbei Anita)

A mássalhangzókat nem ok nélkül hívják „mással-” hangzóknak. Míg a magánhangzók önmagukban is ejthetők és hallhatók, a mássalhangzók közül nem mindegyik. Ha például egy olyan szótag végéről, mint a di, mesterségesen elkezdjük levágni az i-hez tartozó hangrezgéseket, az így előálló akusztikai jeleket egymás után lejátszva azt fogjuk tapasztalni, hogy a művelet kezdeti fázisaiban még a szótagot halljuk, egy bizonyos ponton túl azonban már csak valamilyen nem nyelvi jelre emlékeztető zörejt. A d ugyanis egy olyan mássalhangzó, aminek a képzése során a fogmedernél zár keletkezik, ennek tartama alatt pedig nem történik hangadás. Ezért ez a hang csak akkor tud megszólalni, ha szomszédságában egy másik hang is jelen van: amikor azt gondoljuk, hogy önmagában ejtünk ki egy d-t, valójában akkor is egy dö-szerű szótagot mondunk, ahol a d után még egy nagyon rövid időtartamú magánhangzó is áll.

Persze vannak olyan mássalhangzók, amelyek akár önállóan is hangoztathatók és érzékelhetők lennének. A kutatók a hangok frekvenciaértékeit beszédelemző műszerekkel állapítják meg, méréseik pedig azt mutatják, hogy általában véve nehéz a hullámoknak azt a részletét kijelölni, ami egyértelműen azonosítaná, hogy pontosan melyik mássalhangzóról is van szó. Nemegyszer a szomszédos hangok, illetve a mássalhangzókat a környező hangokkal összekötő átmeneti sávok hordozzák az ebből a szempontból igazán lényeges információt: a babáknak tehát mindenképpen több hangra van szükségük ahhoz, hogy a mássalhangzós hangsorokat is megfelelően azonosítsák.

Ráadásul egyes mássalhangzók különböző magánhangzók előtt állva egészen más akusztikai tulajdonságokkal jellemezhetők. Csupán a beszédelemzők által megrajzolt függvényeiket nézve akár azt is gondolhatjuk a hullámképeikről, hogy nem is ugyanahhoz a hanghoz tartoznak. Az a beszédhangok felismeréséhez fontos jegy, amit a szakemberek második formánsnak (F2-nek) neveznek, például a d-nél i szomszédságában 2200 Hz-ről emelkedik 2600-ra, míg mellett ugyanez 1200 Hz-ről ereszkedik 700 Hz-re. Ilyen nagy eltérések esetében a babáknak sokkal nehezebb volna megtanulni azt, hogy a beszédben elhangzó különböző mássalhangzók mikor tekinthetők egy-, és mikor többféle hangnak, mint ugyanezeket magánhangzókkal együtt, szótagok formájában elsajátítani.

DSC_1137_1.JPG

Újabb szótagokra várva (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

Jól tudjuk, párban szép az élet – a mássalhangzók azonosításához is jól jön legalább egy magánhangzó vagy egy olyan mássalhangzó, ami magánhangzós tulajdonságokat mutat (például zengő, folytonosan hangoztatható). Ez utóbbiak, amelyek azáltal, hogy messzebbre hallatszanak és akusztikai jegyeik is állandóbbak, a szótagok magjaiként biztos fogódzót nyújtanak a beszéd hangkapcsolatainak azonosításához. Ennek köszönhetően azokon a mondatnyi nagyságú dallam- és hangsúlymintázatokon, amiket a csecsemők már a magzati korukban megtanultak, olyan akusztikai csomópontokként szolgálnak, amelyek lehetővé teszik a babák számára, hogy anyanyelvük hanglejtés- és nyomatékíveinek hangsorrészleteit is megismerjék. Egy ezerféle színű, kisebb-nagyobb gyöngyökből álló nyakláncot távolról csak egy színes vonalnak látunk, ami egy meghatározott ívet vesz fel, közelebbről nézve viszont először a nagyobb gyöngyöket mint csomópontokat látjuk meg rajta a maguk tarkaságában, majd mellettük a kisebbeket is, ugyancsak a maguk sokféleségében.

A szótagok olyanok, mintha varázspálcák lennének a dallam- és hangsúlymintázatok belső szerkezetét felfedezni vágyó gyerekek kezében. A csecsemők a szótagokra alapozva nagyon rövid idő alatt hatalmas nyelvi fejlődésen mennek keresztül. Hat-nyolc hónaposan anélkül, hogy értenék a körülöttük elhangzó beszédet, már viszonylag hosszú szótagsorozatokról el tudják dönteni, hogy azok a környezetükben élő emberek nyelvében lehetségesek-e, vagy pedig olyan hangsorok, amelyek erre egyáltalán nem jellemzőek. Valahogy úgy vannak ekkor az anyanyelvükkel, mint a néhány éves babáktól a felnőttekig minden magyar anyanyelvű, amikor a népszerű halandzsaverset hallja: a mondóka szavai értelmetlenek ugyan, de már ismerősen, magyarul azok. Antanténusz, szórakaténusz, szóraka tiketuka, alabala bimbambusz....

Szerző: Fehér Kriszti  2013.10.31. 12:30 24 komment

Címkék: újszülött csecsemő hang frekvencia szótag magánhangzó hanghullám akusztika mássalhangzó szótagmag szopásgyakoriság

A bejegyzés trackback címe:

https://babanyelv.blog.hu/api/trackback/id/tr665557953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

audrey1201 2013.11.01. 09:15:13

"Hat-nyolc hónaposan anélkül, hogy értenék a körülöttük elhangzó beszédet, már viszonylag hosszú szótagsorozatokról el tudják dönteni, hogy azok a környezetükben élő emberek nyelvében lehetségesek-e, vagy pedig olyan hangsorok, amelyek erre egyáltalán nem jellemzőek." - persze gondolom ezzel nem kísérletezik senki, de mi történne akkor, ha folyamatosan észlelnének olyan hangsort az anyukától, amit a nyelvre nem jellemzőnek észlelnek? Mármint mennyire lenne nehéz átverni az adatbázisukat?

Fehér Kriszti 2013.11.16. 22:25:43

@audrey1201: Azt lehet kísérletekből tudni, hogyha a babáknak egy kitalált nyelv szavait játsszák le, ezeket elkezdik tanulni úgy, mint valami új nyelvet. Bár nem ez volt a kísérlet tétje, de erről szólt például Saffran és mtsai 1996-os kísérlete, amiről a későbbiekben itt a blogon még részletesen lesz szó. Tehát ha az anyuka ehhez hasonlóval állna elő, először meglepődnének, majd valószínűleg elkezdenék ezt is mint a mama "új" nyelvét megtanulni. De ezzel nyilván valóban nem kísérletezik senki.

szilvási 2013.11.18. 18:01:20

E koncepció alapján tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget a nyelvtörőknek? Arra gondolok, hogy azok esetében a fókuszpontot éppen az adott nyelv sajátos, leginkább rá jellemző szótagsorok, illetve fonotaktikai jegyek jelentik. Bár ez nem köthető szigorúan ehhez a témához, de lesz a későbbiekben szó a nyelvtörőkről?

ponges 2013.11.19. 19:15:08

Szó volt arról, hogy a gyerekek képesek felismerni az anyanyelvükre jellemző szótagokat. Viszont mi van akkor ha nagyon erős nyelvjárásbeli különbségek vannak egy ország adott területén belül? Például azt mondják, hogy az északon és a délen élő német emberek szinte képtelenek megérteni egymást annyira nagy a különbség az általuk használt nyelvben. Vajon a kisgyerek képes lenne érzékelni azt, hogy ez a két nyelvjárás mégis egy nyelvhez tartozik?

Rita Gellért 2013.11.20. 18:09:50

Az olasz nyelv esetében is viszonylag nagy eltérések fedezhetők fel az északi és a déli nyelvjárások között: ezek azonban tapasztalataim szerint főként a szókincsben mutatkoznak meg, esetleg bizonyos igeidők gyakoribb vagy ritkább használatában, de mondjuk a dallamív és a hangsúlyozás, vagy épp a jellemző szótagok mindenhol ugyanolyanok. Így szerintem a baba képes érzékelni azt, hogy két nyelvjárás egy nyelvhez tartozik.

Szandi1990 2013.11.24. 12:07:00

@ponges: Nem hiszem, hogy a gyerekek íly módon "rangsorolnák" a hallott hasonlóságokat és különbségeket, hogy valami eddig a határig még egy nyelvnek tekinthető, de utána már más nyelvhez tartozik. Ők véleményem szerint hallják a különbségeket, hallják, hogy az anyanyelvükre milyen specifikus jegyek a legjellemzőbbek, mi az ami attól jobban vagy kevésbé tér el, de nem hiszem hogy lenne egy éles határ, ami alapján vmit ilyen vagy olyan csoportba sorolnának. Ugyanis így elképzelhető lenne, hogy mondjuk egymáshoz nagyon hasonló nyelveket is azonosnak tekinthetne (például egyes szláv nyelvek esetén), míg vannak olyan nyelvjárási különbségek, amelyek akár hanglejtésükben sokkal inkább eltérhetnek (mégha ez az olaszra pont nem is jellemző, ahogy Rita erre hivatkozik).

Szandi1990 2013.11.24. 12:07:04

A blogbejegyzés egyébként egy nagyon érdekes megfigyelésre hívta fel a figyelmet, melyről eszembe jutott az a nyelvtanítási módszer, melyet az anyukák szinte egytől egyig (még ha nem is tudatosan) alkalmaznak. Gondolok itt arra az esetre, amikor anyukák mondjuk képeskönyveket nézegetnek a babával, és próbálják megtanítani a különböző állatok neveire. Tapasztalataim szerint ekkor az anyukák nem csupán nagyon artikulálva, dallamosan ejtik ki a képen látható állatok nevét, de nagyon gyakran szótagolva is mondják azokat. (például: cii-caaa, kuu-tyaaa, stb.) Így mondhatni az anyukák nagyon sok esetben nem tudatosan is de ösztönösen ráéreznek a legmegfelelőbb módszerekre. Viszont felmerült bennem annak a problémája, hogy abban az esetben, amikor a babákhoz beszélünk, és hangsúlyozottan figyelünk a szótagolásra, hogyan fogják tudni elkülöníteni a szavakat, mit fognak egy, vagy több szónak tekinteni. Vagy azért a külső, nem kifejezetten rájuk/hozzájuk irányuló ingerek (szülők beszélgetése egymás közt) segítik abban, hogy például rájöjjön hogy a cii-caaa az nem két, hanem egy szó?

ponges 2013.11.25. 14:17:55

@Szandi1990: Az ilyen jellegű tanításnál elsősorban a kisbaba a látással és a hallással együtt tudja értelmezni a világunkat. Ebben az esetben is hasonló helyzet állhat fenn. Egy közeli ismerősöm is éppen ugyanezt a tanítási módszert alkalmazza. Azt mondja azért hatékony ez a technika mert, ugye a szülő rámutat arra a bizonyos dologra és mindig ugyanazt a hangsort mondja ki. A kisbaba ez alapján fogja elraktározni az információt, miszerint annak a bizonyos dolognak ez a megnevezése. Ennek a módszernek az elsődleges sikere a folyamatos ismétlődésnek köszönhető. Ugyanúgy működik a dolog a szülő megnevezésnél is, mert ugye hiába nincs a szülő a közelben, ha a gyerek fejében megjelenik az apa tudati képe, akkor is azt fogja mondani, hogy "papa" annak ellenére, hogy nem látja, de mégis tudja azt, hogy a szó és a létező fizikai való összefüggésben vannak.

szilvási 2013.11.25. 14:17:57

@Szandi1990: Meg lehet a más cikkekben is felvázolt szótag percepció is segíthet nekik abban, hogy egy szóként értelmezzék a ci-ca meg ku-tya szavakat, mint kettőként. Gondolok arra, hogy (persze a magyar nyelvet középpontba állítva persze) a csecsemők felismerhetik, hogy ku szótaggal kezdődő szó az inkább magyar nyelv specifikus, mint a tya. Vagy ci-vel több szó kezdődik, mint ca-val. Meg persze a környezet is hozzásegíti a babát az értelmezéshez.

Mária Ivancsó 2013.11.25. 15:41:33

@ponges: A kérdés árnyalásához szeretném ezt hozzátenni: a nyelvjárások megkülönböztetése egy nyelven belül - amennyire én tudom - elég "szubjektív", és nem mindig pusztán nyelvészeti szempontokon alapul. Gondolok itt pl. a cseh és a szlovák nyelv megkülönböztetésére, miközben ezek - jegyeik alapján - akár egymás nyelvjárásai is lehetnének.

Rita Gellért 2013.11.25. 16:02:59

Peter Jusczyk egy másik kísérletében (Peter Eimas együttműködésével) azt vizsgálta, hogy mi érdekes az egyhónapos újszülött számára. Egy gumicumiba kapcsolót helyeztek el, majd a kapcsolót összekötötték egy magnetofonnal, és ha a gyermek szopta a cumit, a magnó lejátszotta a felvételt. Amikor a magnószalagról megállás nélkül a ba ba ba szótagsorozat hallatszott, a gyerekek úgy mutatták ki unalmukat, hogy lassabban szopták a cumit. Ám amikor a szótagok átváltottak a pa pa pa sorozatra, akkor ismét erőteljesebben kezdtek el szopni. Ráadásul nem csupán nyers hangoknak hallották a szótagokat: két olyan ba, amely akusztikailag ugyanolyan mértékben különbözött egymástól, mint a ba a pa-tól, ám amelyet a felnőttek ba-nak érzékelnek, nem keltette fel az érdeklődésüket.

Rita Gellért 2013.11.25. 16:12:47

@Mária Ivancsó: Igen, sokszor még politikai okok is közrejátszanak abban, hogy mit tekintenek külön nyelvnek, vagy nyelvjárásnak. Például hivatalosan a montenegrói is külön nyelvnek számít, a nagyfokú hasonlóság miatt azonban mégis sokan a szerb egyik nyelvjárásának tekintik.

Kiss Klaudia Enikő 2013.11.26. 19:26:05

Ha például egy házaspárnak nem lehet gyereke és örökbe fogad egy másik nyelvjárási területről esetleg más anyanyelvű országból, az milyen hatással lehet a nyelvi fejlődésre? mennyire érzékeli a magzat a változást? okozhat e később ez problémákat az ő és a környezete számára?

audrey1201 2013.11.29. 01:24:57

@Kiss Klaudia Enikő:
Ez szerintem kortól függ, nem? Mármint minél nagyobb a gyerkőc, gondolom annál nehezebb áttérni.

Cservenyák Dia 2013.11.29. 18:54:07

6 hónapos koromig csak magánhangzókat gagyogtam, de azt folyamatosan. Ennek van valami jelentősége, hogy nem voltak mássalhangzók a "mondandómban"?

Cservenyák Dia 2013.11.29. 18:54:17

@Kiss Klaudia Enikő: @audrey1201: Igen, szerintem is közrejátszhat a kor. De a kérdés engem is foglalkoztat, hogy ugye az anyaméhben más hanghatások érték, más anyanyelv dallamvonalát ismerhette meg belülről, akár kis ideig kívülről is. Nyilván kisebb korban könnyen áttérnek, de lehet-e ez hatással valamilyen fejlődésre? Előnye vagy hátránya lehet-e ha más nyelvben fejlődik magzati, majd csecsemőkorban?

Cservenyák Dia 2013.11.29. 19:03:52

"Az a beszédhangok felismeréséhez fontos jegy, amit a szakemberek második formánsnak (F2-nek) neveznek, például a d-nél i szomszédságában 2200 Hz-ről emelkedik 2600-ra, míg u mellett ugyanez 1200 Hz-ről ereszkedik 700 Hz-re." - Ez a rész különösen érdekes volt számomra, hiszen amikor egyes hangok formánsairól beszélünk, akkor ekkora eltérés nem tapasztalható (értem itt a meghatározott tartományt, hogy a formánsok általában hány Hz között helyezkedik el), ezzel szemben a hangkapcsolatoknál, koartikuláció során mennyire nagyok az eltérések.

Mária Ivancsó 2013.11.29. 22:44:41

@Rita Gellért: Néztem most egy sorozatot, svéd-dán koprodukcióban készült, a két főszereplő közül egyik svéd, a másik dán anyanyelvű. szinte teljesen értették egymást közvetítő nyelv nélkül (is), viszont a nézők kedvéért a svéd szövegeket dánul feliratozták a készítők.

nagyibugyi · http://nagyibugyi.blog.hu 2013.12.01. 11:00:05

A cikkből kiderül, hogy a percepciónk szótag alapú. Érdekesnek találom, hogy a csimpánzok hangjai is "szótagosak", persze nem az emberi értelemben, de ők is szótagszerű hangkapcsolatokat ismételgetnek.

Kiss Klaudia Enikő 2013.12.01. 11:00:08

@audrey1201: Szerintem is kortól függ, bár itt elsősorban a magzatra, vagy újszülöttre gondoltam, bár maga a folyamat is érdekelne, hogyan nyilvánul ez meg a későbbiekben.

Grover89 2013.12.01. 21:22:00

Mi a különbség egy "d" mássalhangózó képzésében pl.: madár és medve szavaknál?

Levelekiné Magyar Orsolya 2013.12.04. 17:03:01

A fentebb írt nyelvjárási jelenségek/különbségek kapcsán nem egyértelműen csak szókészletbeli eltérésről beszélhetünk. Szerintem az autó és 'ótó' hanglejtése között mutatkozik különbség. De vehetjük példaként a diftongusokat is. Szabolcsban gyakori az 'autau'-féle forma, azaz a szóvégi, de akár szóközépi -ó hang au-nak ejtése. Ez befolyásolja a nyelvelsajátítását? Vagy akár a későbbi kommunikációt?

perselus. · http://hessa.blog.hu/ 2013.12.29. 14:56:56

@Kiss Klaudia Enikő: Szerintem ha egy újszülött kerül más nyelvi közegbe, akkor semmiféle problémája nem lesz a nyelvelsajátítással. Nagyon "rugalmasak" ilyenkor még a kicsik, ha érzékelik is a változást, nem gond nekik "átállni". A csecsemőnek érdeke, hogy tanuljon, így szerintem figyeli az új (nyelvi) környezetet, és könnyedén elsajátítja az új anyanyelvét.

Bátori István 2014.01.16. 08:56:05

Egy gondolat erejéig még a nyelvjárási kérdésekhez kapcsolódva: az "anyanyelv" elsajátításakor a kisgyerek valóban az édesanyja nyelvét sajátítja el. Azaz azt, ahogy az anyja beszél. Természetes, hogy a nyelvek (és nyelvjárások) között regionális különbségek vannak, amit ahogy az anya, a gyerek is átvesz. Számára ez lesz "a" nyelv, a normális nyelv (amíg ezt rossz esetben ki nem nevelik belőle az iskolában). Valószínűleg tartom azt is, hogy a jelentős különbségekre a kisgyerek is felfigyel, hiszen ugyanúgy érzékeli őket, ahogy más beszélő is (sőt, valószínűleg még alaposabban figyel, hiszen éppen meg akar tanulni beszélni).
A szótagok kapcsán: ha belegondolunk, nem is lenne életszerű az, hogy a gyerek hangok, és nem hangkapcsolatok, szótagok alapján tanulja meg a nyelvet, hiszen előbbit életszerű helyzetben nem is igazán hallhat izoláltan.