Amikor a szülőszobában egy baba felsír, meghatódva azt érezzük: egy új élet vette kezdetét. Akkor is óriási jelentőségű pillanat ez, ha ma már a kísérletekből tudjuk, a nyelv szempontjából a születés egyébként nem is egészen a legelső lépések megtételét jelenti, sokkal inkább a magzati korban megkezdett nyelvelsajátítási útnak a kiszélesedését.

A várva várt jövevények a jelek szerint anyanyelvük hanglejtés- és nyomatékmintáit már a mama hasában, a 30–36. hét közötti időszakban megtanulják. Miközben a magzatvíz az emberi nyelv dallam- és hangsúlyjellemzőit átengedi, más jegyeket megszűr. Azt tehát nem teszi lehetővé, hogy a kis pocaklakók anyanyelvük valamennyi akusztikai tulajdonságát a méhen belülről is – persze hallószerveik fejlettségéhez mérten – a lehető legtisztábban hallhassák. Az, hogy pontosan milyen hangsorok vannak a környezetük nyelvében, majd csak innen kikerülve válik számukra igazán megtapasztalhatóvá. A születéskor valami ahhoz hasonló változással szembesül a baba, mint amit mi, felnőttek élnénk át akkor, ha egy ismeretlen nyelvet egy tompán szóló hangszóróból hallgatnánk, hetekkel később pedig azt vennénk észre, hogy hangszórónk hirtelen megjavul, és a hangokat jóval élesebben játssza le. Hogy lehet kiigazodni ebben az egy csapásra keletkezett akusztikai rengetegben?

Azt mondják, az ember abból építkezik, amije van – az újszülöttek is ezt teszik. Meglévő tudásukra alapoznak, hogy tovább fejtsék anyanyelvük számukra még nagyrészt ismeretlen akusztikai kódját. A felfedező útnak a magzati korban tanult dallamívek és hangsúlyozási minták a vezérfonalai: ezek segítenek a babáknak abban, hogy csecsemőként a nyelvelsajátítás következő állomásához érjenek, vagyis a beszédfolyamból hangsordarabokat emeljenek ki és memorizáljanak.

newborn's_legs.jpg

Túl az első nyelvi lépéseken (Fotó: Tóth Tímea)

Denise R. Mandel, Peter W. Jusczyk és Deborah G. Kemler Nelson, a buffalói és a swarthmore-i pszichológia tanszékek munkatársai két hónapos angol csecsemőkkel perceken át különböző hangsorokat hallgattattak, és nyelvi képességeikre a szopásgyakoriság változásából következtettek. Egyrészt a kicsik jobban emlékeztek a mondatban, jellegzetes hanglejtéssel elhangzott hangsorokra, mint azokra, amelyeket külön-külön egységekként és lapos dallamívvel játszottak le nekik. Másrészt a babák jobban megtanulták a hangsúlyos és az ezeket követő szótagokat, mint a nyomaték nélkülieket.

Öt szót (the ’a’, rat ’patkány’, chased ’kergette’, white ’fehér’, mice ’egereket’) a csecsemők egyik felének mondatba szerkesztve és az anyanyelvükre jellemző hanglejtéssel mutattak be, a másik felének pedig lapos dallammal, egymástól elválasztva, egyszerű szólistaként. Ezt követően a babákat további három-három csapatba osztották, és újrahallgattatták velük a mondatot, illetve a szólistát. Két csoportban nem módosítottak semmit a hanganyagokon, viszont a második kettőben egy-egy szót kicseréltek (vagy cat ’macska’ lett a rat helyett, vagy raced ’legyőzte’ a chased helyett), a harmadik kettőben pedig két szón változtattak (a rat-et a cat-tel és a chased-et a raced-del variálták).

Azok a csecsemők, akiknek megint ugyanazt játszották le, lustábbak lettek a cumizásban: nem volt újdonság, amire felfigyelhettek volna. De csökkent a tempójuk azoknak is, akik azt a listát hallgatták, amiben csak egy elemet változtattak meg. Bár volt a hanganyagukban eltérés az előzőhöz képest, ezt nem vették észre, mert a korábbi lista szótagsoraira nem igazán emlékeztek. A többiek viszont intenzívebben kezdtek el szopni, mivel jobban memorizálták az előző hangsorokat, így az újdonságok is jobban feltűntek nekik. Közülük legkevésbé azok a babák gyorsítottak, akik a két kicserélt szót tartalmazó listát hallgatták, leginkább pedig azok, akiknek a két új szavas mondatot játszották le.

40.jpg

A dallamra és a hangsúlyra mindig figyelünk! (Fotó: Fehér Krisztina)

Hasonló eredménnyel zárult a kísérlet akkor is, amikor a kutatók elsősorban a hangsúlyjegyek szerepét vizsgálták. A teszt előtt felnőttekkel olyan mondatpárokat olvastattak és rögzítettek, ahol a cats like ’a macskák szeretik’ és a park benches ’a parkok lócái(t)’ szópárok egy, illetve két mondatba estek, ezáltal pedig eltérőek lettek a nyomatékviszonyaik is: Lisa doesn't know anything about animals. Cats like park benches. (’Lisa nem tud semmit az állatokról. A macskák szeretik a parkok lócáit.’) és Brigid really knows what cats like. Park benches are their favourite things to climb on. (’Brigid igazán tudja, mit szeretnek a macskák. A parkok lócáira szeretnek a legjobban felmászni.’). Ezután a mondatpárokból kivágták az egyező részeket, így a szövegkörnyezetek ugyan eltűntek, de a hangsúlyjegyek továbbra is eltérőek maradtak, hiszen a törlés eredményeként az egyik esetben egyetlen teljes mondat állt elő (Cats like park benches.), a másikban pedig két mondatdarab (...cats like. és Park benches...).

Ezeket kezdték el lejátszani a babák egy-egy csoportjának. Néhány perc elteltével mind a kétféle felvételt leállították, majd ismét elindították úgy, hogy közben a csecsemőket kilenc csapatba sorolták. Kettőben eredeti formájukban hagyták meg a hanganyagokat, tehát ugyanazt a négy szót játszották le a különböző nyomaték- és dallammintákkal egész, illetve töredékmondatokként. A többi esetben viszont mind a teljes, mind a csonka mondatokon változtattak valamennyit. Két-két csoportban egy-egy szót helyettesítettek (vagy a park-ból lett dark ’sötét’, vagy a like-ból strike ’ráakad’), további háromban pedig már két-két szót módosítottak úgy, hogy a tört mondatokat tartalmazó verziókban hol csak az egyik mondatrészlet két szavát variálták (a park benches-t dark wrenches-resötét csavarkulcsok’ cserélték), hol mindkét mondatdarabnak egy-egy szavát (a like-ot strike-ká és a park-ot dark-ká alakították).

A felvételeket a kezdeti formájukban hallgató babák közül azok, akiknek az egész mondatot mutatták be, ugyanolyan tempóban szopták a cumit, azok pedig, akiknek a mondatdarabokat játszották le, még lassítottak is: egyik csoport sem emlékezett a korábbi felvétel szótagsoraira, így új dolgot, ami felkeltette volna az érdeklődésüket, nem találtak. A többiek viszont gyorsabbak lettek, mert megjegyezték az előző hanganyagot, és feltűnt nekik az eltérés. Legütemesebben azok a csecsemők cumiztak, akiknél a teljes mondatos verzióban két olyan elemet cseréltek ki, amelyek a hangsúlyozás szempontjából egybetartoztak, és az első tagjuk nyomatékos volt. Legkisebb mértékben pedig azok a csecsemők növelték a tempójukat, akiknek a nyomatékok szempontjából különálló egységekben módosítottak egy hangsúlytalan szót.  

1082558_10201622358630230_1785630149_o.jpg

Két szótaglecke közt (Fotó: Mózes Áron)

Úgy tűnik, a hanglejtés- és nyomatékmintákból kiindulva a babák egészen rövid idő alatt olyan látványos sikereket érnek el anyanyelvük elsajátításában, amit a legjobb nyelviskola is megirigyelne. A csecsemők néhány hónap alatt a szótagok igazi kódfejtő mestereivé válnak: mindent tudnak róluk, amit csak tudni kell.

Féléves és egyéves koruk között megtanulják, hogy az anyanyelvükben milyen akusztikai eltérések azok, amik lényegesek két szótag között, és melyek azok, amiket a nyelvi elemek azonosításakor figyelmen kívül kell hagyniuk. Dacára annak, hogy az emberi beszédhangok egytől egyig különbözőek, például a magyar babák tudják azt, hogy az a -pa- szótag, amit mondjuk akkor hallanak, amikor a mama a papáról beszél, ugyanaz a -pa-, mint ami a papától származik, ha magát emlegeti, viszont kétségkívül más, mint bármelyik -ba- szótag, hangozzon el az akár a mama, akár a papa, akár más szájából. A csecsemők ugyancsak ebben az életkorban tanulják meg azt is, hogy az anyanyelvükben milyen szótagok fordulhatnak elő (a magyarban mondjuk -ku- igen, de -gypa- biztosan nem), és ekkor jönnek rá arra is, hogy a környezetük nyelvében mely szótagok kapcsolódhatnak egymáshoz, és melyek nem (a magyaroknál a -lab- a -da-val igen, ám a -fe-vel nem, és még sorolhatnánk).

Az jól látszik, hogy a babák a kezdetektől megtapasztalt dallam- és hangsúlymintázatok segítségével haladnak előre a nyelv útján, és lépnek a szótagok világába. Ám továbbra is nagy kérdés, hogy mindezt milyen módszerrel csinálják úgy, hogy anyanyelvük szótagszerkezetének megismerése nekik olyan könnyedséggel megy, ami még a felnőtt nyelvtanulókat is megszégyeníti. A csecsemők teljesítménye ebből a szempontból több mint zavarba ejtő. Miért éppen a szótagok? Mi köze a szótagoknak a hanglejtéshez és a nyomatékhoz? Hogyan jön rá egy csecsemő arra, hogy milyen szótagok és szótagkapcsolatok lehetségesek az anyanyelvében, és milyenek nem? Azok a bűvös szótagok... Számtalan kérdést vetnek fel, amit meg kell válaszolnunk ahhoz, hogy a lényeget megérthessük.

Szerző: Fehér Kriszti  2013.09.30. 01:02 26 komment

Címkék: újszülött csecsemő magzat szótag dallam hangsúly nyelvelsajátítás

A bejegyzés trackback címe:

https://babanyelv.blog.hu/api/trackback/id/tr865394475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mária Ivancsó 2013.10.14. 17:20:07

Lehet tudni arról valamit, hogy vajon az idegennyelv-tanításban alkalmazzák-e/tervezik-e alkalmazni a babák nyelvelsajátításáról szerzett ismereteket?

perselus. · http://hessa.blog.hu/ 2013.10.14. 19:37:08

Nagyon érdekes, hogy azt írod, hogy a babák néhány hónap alatt mindent megtanulnak a szótagokról, a kisiskolások mégis "megszenvednek" a szótagolással.

Jól sejtem, hogy a babáknál más szótagfogalomra kell gondolni, mint az elválasztási "szabályok" esetén?

Fehér Kriszti 2013.10.14. 22:57:24

@perselus.: Igen, jól sejted. A helyesírás szabályai szerinti elválasztás és a természetes szótagolás nem esik egybe. Az utóbbival semmi gondja se a kisiskolásoknak, se a nagyobbaknak, sőt a pszicholingvisztika kísérletek alapján úgy tűnik, a szótagok a nyelvben különös fontosságúak, mert ezek (és nem a hangok) a beszédpercepció alapegységei. A szótagolás ilyen módon természetes (és a nyelvi tapasztalatok szerint akár variációkat is mutathat), az elválasztás szabályai meg konvenció eredményei, és tanítják őket. Az írás-olvasás tanításának persze megvan a hatása a beszédpercepcióra (így a szótagolásra is), erre megintcsak több kísérlet van. Ezek arra utalnak, hogy a természetes szótagolás szótaghatárai az oktatásban megjelenő elválasztási szabályok következtében némileg módosulnak. Itt a blogon nemsokára szó esik a szótagok szerepéről a beszédpercepcióban, a csecsemők nyelvelsajátítása során. És aztán később, az óvodások-kisiskolások írás-olvasás tanítása kapcsán is előkerül majd a szótagok és a beszédpercepció ügye.

Mária Ivancsó 2013.10.23. 15:11:27

@Fehér Kriszti: A szótagolási készség és a zenei "ritmusérzék" között mutatható ki kapcsolat?

audrey1201 2013.10.31. 08:47:54

A kétnyelvű babák mindig érdekes részei az ilyen kísérleteknek. Náluk mi a helyzet a dallam- és hangsúlymintázatokkal? Vétenek a későbbiekben mondjuk hangsúlyozási hibákat a kettősségből fakadóan?

szilvási 2013.11.01. 16:23:53

Gyerekek számára elsősorban, általános iskolában, középiskolában is az idegennyelv-oktató tankönyvekben, munkafüzetekben közre adnak tipikusan játékos feladatokat (ilyenek például a szó(tag)összekötős feladatok, kép-hangalak összekötős feladatok stb.) - ezek nem tekinthetők (akár az előfutárának) ennek a "hangsormintanyelvtan" koncepciója alkalmazásának? Mert fontos megállapításnak érzem azt, hogy "a csecsemők ugyancsak ebben az életkorban tanulják meg azt is, hogy az anyanyelvükben milyen szótagok fordulhatnak elő (a magyarban mondjuk -ku- igen, de -gypa- biztosan nem), és ekkor jönnek rá arra is, hogy a környezetük nyelvében mely szótagok kapcsolódhatnak egymáshoz, és melyek nem (a magyaroknál a -lab- a -da-val igen, ám a -fe-vel nem, és még sorolhatnánk)." Ezek a típusú, fentebb említett feladatok nem épp erre játszhatnak rá?

Rita Gellért 2013.11.03. 17:12:10

@audrey1201: Amerikai kutatók eredményei alapján a magzatként már két nyelvnek kitett csecsemők egyforma érdeklődést mutatnak mindkét nyelv iránt és képesek azok megkülönböztetésére, ami hozzájárul ahhoz, hogy ne keverjék össze a későbbiekben a két nyelvüket, így szerintem nem valószínű, hogy hangsúlyozási hibákat vétenének.

Fehér Kriszti 2013.11.16. 21:53:58

@Mária Ivancsó: Igen, az ötlet nagyon jó. Bár az idegennyelv-tanításban valóban nagyon hasznos lenne a nyelvelsajátítás kutatásának az eredményeit is hasznosítani, ez kevéssé jellemző. Talán csak az óvodai idegennyelv-tanításban, de itt meg a helyzet szempontjából az a beszédes, hogy már/még azzal kapcsolatban is vita van, hogy egyáltalán ilyen életkorban van-e helye az idegen nyelv bármiféle tanításának. A nyelvtanítási módszerekbe inkább a (nyelvtanuló) felnőttekkel végzett pszicholingvisztikai tesztek eredményeit emelik be, de ezeket sem túl nagy mértékben. Leginkább a kommunikációalapú nyelvtantanítás az, ahol megtalálni ezeknek a kognitív méréseknek a hatását.

Fehér Kriszti 2013.11.16. 22:12:34

@audrey1201: @Rita Gellért: A gyerekek a későbbiekben sem fogják összekeverni a két nyelv hangsúlymintázatát, sőt a kísérletek tanúsága szerint két- vagy többnyelvűségükből még előnyük is származik. A két vagy több nyelv a babák számára különböző személyekhez fog kötődni, és más eltéréseket is mutat még ezen kívül az akusztikai mintázatuk. A többnyelvűeknél nyelvi interferenciák ugyan előfordulnak, de ez a hangsúlyt, dallamot, ritmust – éppen annak korai beidegződése miatt – kevéssé érinti. Ezek az interferenciák egyébként is meghatározott kontextusokban jelennek meg, amelyek mind függenek a megszerzett nyelvi tapasztalatoktól. Például ha egy gyerek a fociról mindig az édesapjával beszélget, akkor az ehhez tartozó szókincs az apa nyelvén vagy főként az apa nyelvén rögzül, és aktiválódik a kommunikáció során. Így előfordulhat, hogy ha a gyerek mással és a másik nyelvén beszél erről, feltűnnek az apa nyelvéből származó elemek is. Ez viszont nem jelenti a két nyelv keveredését olyan értelemben, hogy abból valami értelmetlen nyelvi káosz állna elő.

Fehér Kriszti 2013.11.16. 22:16:39

@szilvási: Ezek a munkafüzetek más úton jutottak ezekhez a feladatokhoz, vagyis nem a nyelvelsajátítás kutatásának tapasztalatait felhasználva. Nem is minden feladat kérdésfeltevése feleltethető meg annak a "hangsormintanyelvtannak", amire te utalsz. Vannak persze feladatok, amik ha nem is tudatosan, de ezzel a koncepcióval esnek egybe.

ponges 2013.11.17. 21:44:31

A fent említett kísérletben ugye arra hivatkoztak, hogy a kutatók angol gyerekekkel vizsgálták meg az adott nyelv hangsorait, és megnézték, hogy ezzel, hogyan boldogultak a kisbabák. Esetleg kihatással lehet-e a kísérlet adataira az, hogyha más ország csecsemőivel próbálnák ugyanezt megállapítani? Egyáltalán lehetséges-e az, hogy más nyelvek hangsorait a pici babák könnyebben vagy nehezebben tudják megjegyezni, felismerni? Létezik e számukra különféle nehézség a nyelvtanulás kezdetén?

szilvási 2013.11.19. 19:15:16

@Fehér Kriszti: Nyilván persze, hiszen ehhez a fajta tudáshoz legjobban úgy lehet eljutni gondolom, hogy az idegennyelv tanuló egy meghatározott időt abban az országban tölt, melyben azt a nyelvet beszélik, amit ő is tanul.

@ponges: Hát az eddigiek alapján az szűrhető le, hogy egyáltalán nem. Semmiféle nehézsége nem lesz a csecsemőknek egy másik nyelvet megtanulni. Nem speciális jelenség a kétnyelvű, adott esetben három nyelvű kulturális környezet, amelyben a kicsiknek el kell igazodniuk.

Szandi1990 2013.11.21. 08:25:36

@Fehér Kriszti: " A helyesírás szabályai szerinti elválasztás és a természetes szótagolás nem esik egybe. Az utóbbival semmi gondja se a kisiskolásoknak, se a nagyobbaknak" - áll az egyik válaszban. Talán a legegyszerűbben ezt egy saját példával alá is tudnám támasztani. Óvodás korunkban rengeteget gyakoroltuk a szótagolást, versikékkel, mondókákkal, stb. Ezután az iskolába bekerülve is szinte hibátlanul szótagoltam, majd az első kudarc akkor ért, amikor rájöttem, hogy a helyesírás szabályai szerint épp a saját nevemet! nem tudom helyesen elválasztani. Majd a tanárnénink végig tesztelte az osztályt, és kiderült, hogy majdnem mindenki rossz helyen választja el az "Alexandra" szót. Többen az "x"-et próbálták kettéválasztani "k"-ra és "sz"-re, ahogy az a hangzás szerint a "legjobbnak" tűnt, mások az "Alex" név miatt, mint ami önálló névként is már belénk rögzült, próbálták az "x"-et automatikusan az előtte álló magánhangzóhoz kapcsolni.

Szandi1990 2013.11.21. 08:25:40

Már a sokadik alkalommal olvashattunk a babákkal való kísérletek esetében a beszélőcumis módszerről, ami a figyelem és a szopás gyakorisága közötti összefüggést veszi alapul. Már többször felmerült bennem, hogy egy-egy vizsgálat/kísérlet alkalmával hány kísérleti alanyra, babára van szükség, hogy az eredményeket igazoltnak tekinthessük? (Nyilván nem minden baba reagál ugyanúgy, esetleg a figyelmük másra terelődik, vagy még el is alhatnak.)

ponges 2013.11.21. 12:52:25

Beszéltünk arról is, hogy a gyerekek képesek arra, hogy megkülönböztessék a hallott nyelveket. Engem az érdekelne, hogy ők ezt tudatosan szét is tudják választani, hogy melyik szótagok melyik nyelvhez tartoznak, valamint, hogy ez a tudatukban is így érvényesül már? Milyen idős korban jelenik meg náluk ez a fajta szeparáció nyelv és nyelv között?

Grover89 2013.11.23. 19:23:10

A mai napig emlékszem még azokra a versikékre, amiket oviban, és általános iskolában tanultunk. Könnyebben meg tudunk jegyezni dolgokat, ha dallamot, ritmust társítunk egy szöveghez. És ez szerintem nem csak a gyermekkorra vonatkozik, hanem a felnőttekre is!

Grover89 2013.11.23. 19:23:14

A mai napig emlékszem azokra a versikékre amiket az oviban vagy általános iskolában tanultam. Sokkal jobban meg tudunk jegyezni dolgokat, ha valami ritmust, dallamot társítunk hozzá.És ez szerintem nem csak gyerekkorra igaz!

Rita Gellért 2013.11.25. 15:27:03

@Szandi1990: megkértem a 8 éves öcsémet, hogy írja le szótagolva az Alexandra nevet és valóban, nála is a következőképpen történt: A-lex-and-ra. Az oxigén szó esetében -mivel az még leírva ismeretlen volt számára- pedig úgy szótagolt, ami hallás után a leghelyesebbnek tűnt, azaz ok-szi-gén.

Rita Gellért 2013.11.25. 15:41:35

@Grover89: Igen, én még ma is csinálok olyat, hogy mondjuk azokat a megtanulandó fogalmakat és kifejezéseket,amelyeket nehezen bírok megjegyezni, kis versikékbe foglalom.

audrey1201 2013.11.29. 01:24:47

@Fehér Kriszti: Erről mesélt az egyik külföldön élő ismerősöm is, akinek a gyermekei kétnyelvűek, az anya oldalán magyar, az apa oldalán pedig holland, de Hollandiában élnek, tehát inkább az a mindennapok nyelve: azt mesélte, hogy amikor a gyermekei betegek, magyarul panaszkodnak, mert gondolom az ápolás alapvetően az anyukájukhoz köti őket.

Cservenyák Dia 2013.11.29. 14:19:50

@Mária Ivancsó: Egy diszlexiásokkal foglalkozó cikkben olvastam ezt a mondatot: "A ritmusérzék fejlesztése a szótagolás kialakításának az alapja."
Szerintem mutatható kapcsolat, saját példából kiindulva. Testvérem ritmusérzéke valamivel rosszabb, mint az enyém, a szótagolás is nehezebben megy neki, ezzel szemben nekem könnyebb a szótagolás, valamint zenei ritmusok utánzása is. Azt viszont nem tudom, hogy közrejátszik-e az, hogy én jártam zenei oktatásra és fejlesztettem a ritmusérzékem.

Cservenyák Dia 2013.11.29. 14:25:02

@ponges: A beszélő cumis kísérleteknél, ha két nyelvet játszottak le a babáknak, akkor meg tudták azokat különböztetni, így meglehet, hogy a kétnyelvű babák már egészen korán el tudják választani a két nyelvet, azon belül is is a szótagokat. (azt a szituációt nehezen tudom elképzelni, hogy egy szóban mindkét nyelvből vannak szótagok, ha így értetted)

Cservenyák Dia 2013.11.29. 14:30:20

Lehet vajon fejleszteni babakorban valahogyan azt a képességet, hogy később, kisiskolásként könnyebben szótagoljon a gyerek? Vagy ahogy említettétek, a két szótagolás külön esik, és csak rá kell érezni/egyszerűen megtanulniuk?

Kiss Klaudia Enikő 2013.12.01. 10:59:55

@Cservenyák Dia: Szerintem ez leginkább ekkor még szorgalom kérdése, gyakorlás során rögzül. Mondjuk éreznie is kell, mert nem biztos, hogy minden szabály érvényes a gyakorlatban.

Kiss Klaudia Enikő 2013.12.01. 11:00:14

@Cservenyák Dia: De ahhoz is tehetség vagy ráérzés kell hogy valaki a zenei felismerésben vagy ritmusban sikeres legyen feltételezhetően. Vagy ez is olyasmi mint a nyelv lehet velünk született?

Levelekiné Magyar Orsolya 2013.12.04. 17:03:02

A beszélőcumis kísérletek kapcsán merült fel bennem az a kérdés, hogy miként szűrik - ha egyáltalán szükséges- a babákat? Vagy mi alapján választanak közülük?