Az emberek egészen eltérően viszonyulnak ahhoz a tényhez, hogy a kismamák gyakran beszélnek magzataikhoz: a különféle vélemények két szélsőséges álláspont között helyezkednek el. Vannak, akik egyenesen azt gondolják, a kis pocaklakók nemcsak hogy hallják, de értik is, amit mondanak nekik, ezért a leendő anyukák nagyon jól teszik, ha beszélnek magzataikhoz. A másik véglet szerint viszont a kismamáknak ez a cselekedete teljesen hiábavaló, nem több mint a túlzott lelkesedés egyik megmosolyogtató megnyilvánulása, hiszen a nyelvelsajátítás úgyis csak a születés után kezdődhet. Vajon melyik oldalnak hihetünk inkább?

kismama4.jpg

Kismama a 36. héten (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

A méh zajos környezet, a kismama szívdobogása és beleinek mozgása mind hanggal jár. Ezek mellett még az anya testi szöveteinek rezgésbe hozásával a magzatvízen keresztül a külső hangok is elérik a hallószerveket, amelyek a fogamzás utáni 20. hét tájékán válnak működőképessé. A koraszülötteken végzett mérések szerint a kívülről érkező hangingerek a 30-32. héten már agy­kérgi választ produkálnak, ezt megelőzően, 26 hetes kortól mozgásra, nem sokkal később pedig a szívverés gyorsulására számíthatunk. A méhben fejlődő apróságok és a nyelv kapcsolata azonban korántsem merül ki ennyiben: a jelek szerint a magzatok a külvilág eseményeit nemcsak hallják, de tanulnak is belőlük.

Az észak-karolinai egyetem pszichológuskutatói, Anthony J. DeCasper és William P. Fifer az újszülöttek nyelvvel kapcsolatos reakcióit egy olyan cumi segítségével vizsgálták, ami hol az édesanyjuktól, hol egy másik nőtől származó hangfelvételt indított el akkor, ha a babák használták. Az élménykereső csecsemők, miután rájöttek a cumizás és a magnó működése közötti összefüggésre, intenzívebben és tovább szoptak azért, hogy a mamájukat hallják, míg a másik női hangért kevésbé voltak hajlandóak megdolgozni. Az édesanyjuk beszédét magzati tapasztalataik alapján kétségkívül felismerték: mint ismerős hangot nemcsak hogy meg tudták különböztetni a többiekétől, de a sok közül ezt kedvelték a legjobban.

joel_eszter.jpg

Ez a baba is felismeri az édesanyja hangját (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

Ez már önmagában bámulatos teljesítmény, ám az újszülöttek nagyobb meglepetéseket is tartogatnak nekünk: az előbbi teszt vezetője, DeCasper egy másik munkatársával, Melanie J. Spence-szel a magzati tanulásnak egy ennél is lenyűgözőbb eredményére bukkant. A kutatók arra kértek kismamákat, hogy a terhesség utolsó hat hetében minden nap kétszer hangosan olvassák fel ugyanazt a gyerekverset, illetve mesét egy olyan csendes szobában, ahol csak az ő hangjuk hallható. A szülés után pedig a babák cumizásából azt látták, hogy a kis apróságok a magzati korukban rendszeresen elmondott szövegre emlékeznek, és azt a többinél sokkal jobban szeretik, még akkor is, ha nem az édesanyjuktól hallják.

Ezeket a verseket és meséket persze nem úgy tanulják meg, ahogyan azt később az óvodában-iskolában tesszük: nem a konkrét szöveget, hanem annak ritmikáját, valamint hangsúly- és dallammintáit memorizálják. Nem is lehet ez másként, hiszen az anya teste a magzatvízzel egy speciális szűrő, ami nem egyformán enged át minden akusztikai jellemzőt – az alacsonyabb frekvenciákból többet, a magasabbakból kevesebbet. Ez pedig a nyelv szempontjából azzal jár, hogy az anyaméhben az így szűrt beszéd üteme, hangsúly- és dallamjegyei jobban, míg az, hogy pontosan milyen hangsorokat hallunk, kevésbé érzékelhetők. Egy nem egészen pontos, de talán szemléletes hasonlattal élve azt mondhatjuk, hogy a magzatok körülbelül annyit és úgy észlelhetnek a külvilág nyelvéből, mint amikor a strandon víz alá merülünk: hallják a ritmust, a nyomatékokat és a hanglejtést, de azt, hogy konkrétan mi hangzik el, nem igazán.

Így már érthető az is, hogy az újszülöttek hogyan képesek arra, hogy elkülönítsék anyanyelvüket más idegen nyelvektől, ám miért csak azokban az esetekben, ha a nyelvek hangsúly- és dallammintái eltérnek egymástól. Ez a tudásuk, valamint az a tulajdonságuk, hogy az anyanyelvüket előnyben részesítik más nyelvekkel szemben, nem valami eredendő lokálpatrióta „érzékenységnek” és „rajongásnak” köszönhető, hanem annak, hogy már magzatokként is szorgos nyelvtanulók voltak. Ezért különösen szerencsések azok a kisdiákok, akik a mama hasában többféle nyelvórára járhattak...


bilingual.jpg

Aki már magzatként magyar–spanyol kétnyelvű lehetett (Fotó: Bartha Gergely)

Krista Byers-Heinlen, Tracey C. Burns és Janet F. Werker újszülöttekkel tíz percig hallgattattak egy olyan beszédet, amiben percenként váltogatták a dallamjegyeiben egymástól merőben eltérő angol és tagalog nyelvet. A kutatók a csecsemők cumizásának változását figyelve azt találták, hogy azok a babák, akik az anyaméhben csak angolt hallottak, ez iránt érdeklődtek inkább, a már magzatként mind a két nyelvnek kitett újszülöttek viszont igazi kétnyelvűként viselkedtek: egyformán kedvelték az angolt és a tagalogot, miközben valamennyien képesek voltak különbséget tenni az egyik, illetve a másik nyelvhez tartozó hangsorok között.

A születés nem mérföldkő a nyelv szempontjából. Legyen egy vagy akár több anyanyelvünk, a nyelvelsajátításunk azzal, hogy babaként felsírunk, valójában nem elindul, hanem folytatódik. Bár azt mondják, minden kezdet nehéz, ez esetben talán tévednek, az első lépés mintha gyerekjáték volna számunkra. Úgy tűnik, van valami rejtett, ám nagyon egyszerű módszerünk arra, hogy az anyanyelvünk hangsúly- és dallammintáit – azok látszólagos bonyolultsága ellenére – már a születés előtt könnyedén felfedezhessük. Persze csak akkor, ha van miből tanulni: a magzatok ugyan nem értik, amit az édesanyjuk mond, de azért igyekeznek azt minél jobban megjegyezni...

Szerző: Fehér Kriszti  2013.08.29. 22:43 31 komment

Címkék: anyanyelv anyaméh magzatok nyelvelsajátítás magzati tanulás

A bejegyzés trackback címe:

https://babanyelv.blog.hu/api/trackback/id/tr655394070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nochoice · http://nochoice.blog.hu/ 2013.09.18. 19:37:40

„A születés nem mérföldkő a nyelv szempontjából.” Miért nem? Hallás szempontjából annak tekinthető, hiszen megszűnik a „szűrés”, kikerül a baba a magzatvízből, tehát a hangsúly- és dallamjegyek mellett tisztán érzékelni kezdi a hangsorokat is. Szerintem attól, hogy a születés nem a nyelvelsajátítás kezdetét jelenti, ilyen szempontból akár mérföldkő is lehet.

nagyibugyi · http://nagyibugyi.blog.hu 2013.09.18. 21:58:43

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a helyzet a siket és nagyothalló babákkal. Gondolom, az anyaméhben, ha nem is hallják, de valahogyan mindenképpen érzik a hangok által keltett rezgéseket, ám ez megszűnik abban a pillanatban, ahogy megszületnek. Emiatt bizonyára a születés nagyobb 'trauma' lehet számukra, mint egy átlagos kisbabának. Emiatt lenne fontos a minél hamarabb történő diagnosztizálás (pl. cumik segítségével), és az édesanya testi közelsége, hogy a hangrezgéseket a babák továbbra is érezhessék.

Mária Ivancsó 2013.09.25. 16:46:12

A cikkben szó esik élménykereső csecsemőkről. Arra lennék kíváncsi, vajon mi állhat annak hátterében, ha egy baba nem partner a cumis-magnós kísérletben. Lehet erről valamit tudni?

Fehér Kriszti 2013.10.11. 10:50:03

@Mária Ivancsó: Bizonyos babákat a kutatók eleve ki is szoktak zárni a kísérletekből például valamilyen betegség miatt, vagy azért, mert nem szoptatással táplálták őket azt megelőzően. De vannak babák, akiket a mérés után vesznek ki a mintából, mert mondjuk a kísérlet alatt aludtak.

Fehér Kriszti 2013.10.11. 11:16:58

@nochoice: Igen, a születés olyan szempontból mindenképpen mérföldkő, hogy az anyaméh speciális akusztikai szűrője megszűnik, és így hirtelen jobban érzékelhetővé válnak a magasabb frekvenciák is, így a hangsor elemeinek fonetikai minősége. (Ahogyan erről a következő blogbejegyzésben szó is esik.) Azonban legalább ekkora mérföldkő az a „szótárrobbanás”-nak nevezett időszak is a nyelvelsajátításban, amikor a baba másfél-kétéves kora tájékán a korábbinál jóval nagyobb ütemben tanul szavakat. Az anyanyelv hangsorainak dallam-, hangsúly-, hangminőség- és kombinációs jegyeiről ugyanis egyre többet tud, ám ezek az információk egy idő után nem egyszerűen csak összeadódnak, a baba nyelvi fejlődése pedig nem egy egyenes vonalú, egyenletes előrehaladást mutat. A nyelvi tudáselemek ekkorra érik el azt a kritikus határt, hogy ezek együttese végül több legyen, mint a részek puszta összege. A mennyiségi változás átcsap minőségibe, és a baba nyelvelsajátításában a másfél és kétéves kor közötti szakasz a korábbinál jóval intenzívebb lesz. A születés tehát abban az abszolutizált értelmében, amiben mérföldkőnek szokták tartani, nem mérföldkő. Csak relatívan, és éppúgy, mint például a „szótárrobbanás” a babák nyelvi életében.

Mária Ivancsó 2013.10.23. 15:11:12

@Fehér Kriszti: Miért pont másfél-kétéves kor körülre tehető a szótárrobbanás?

Rita Gellért 2013.10.30. 14:17:59

@Mária Ivancsó: Körülbelül a 10-18. hónap között megjelennek az egyszavas kijelentések: ez az úgynevezett holofrasztikus szakasz. 18 hónaposan a gyermekek nagy többségénél megjelennek a kétszavas kijelentések, tehát másfél – két éves korra általában már rendelkeznek akkora szókinccsel, hogy elkezdjenek az 1-2 szavas mondatok helyett hosszabbakat alkotni, és esetleg bonyolultabb toldalékos szerkezeteket használni. Ebből is látható, hogy a „nyelvtan” feltűnése csakis a szókincs növekedésével történhet meg.

audrey1201 2013.10.31. 08:47:45

"az anya teste a magzatvízzel egy speciális szűrő, ami nem egyformán enged át minden akusztikai jellemzőt – az alacsonyabb frekvenciákból többet, a magasabbakból kevesebbet." - ez mégis milyen tartományon mozog? Jelentheti ez azt, hogy mondjuk egy apuka mélyebb orgánumát jobban érzékeli a pici?

Rita Gellért 2013.10.31. 18:13:59

@nagyibugyi: www.nyest.hu/hirek/lehet-e-a-jelnyelv-anyanyelv: érdekes cikk a siket csecsemőkkel kapcsolatban, ami arra keresi a választ, hogy vajon nekik mi lesz az anyanyelvük: a jelnyelv, amit nem láthattak, vagy a hangzó nyelv, amit nem hallhattak?

szilvási 2013.11.01. 11:46:55

"A koraszülötteken végzett mérések szerint a kívülről érkező hangingerek a 30-32. héten már agy­kérgi választ produkálnak, ezt megelőzően, 26 hetes kortól mozgásra, nem sokkal később pedig a szívverés gyorsulására számíthatunk." - ezt nagyon izgalmas kutatásnak találom, kíváncsi lennék arra, hogy az agykérgi választ milyen eszközzel azonosították be? A magzat-korbeli tanulási lehetőségek feltárására vannak a tudománynak konkrétabb eszközei? mert ez is rengeteg érdekes felületet jelenthet más kutatások szempontjából is.

Rita Gellért 2013.11.02. 10:21:32

Az anya hangjának preferálásához nyilván az is hozzájárul, hogy míg a méhben a magzatok kb. fele olyan hangosan (30 dB) hallják a külső hangokat, mint ahogy mi idekint (65-70 dB), addig az anya hangja kivételt képez, mivel az édesanya teste afféle rezonátortérként felerősíti a saját hangját.

Fehér Kriszti 2013.11.12. 22:45:00

@Mária Ivancsó: Erre a választ általában véve az előző kommentben találod meg. Arról pedig, hogy miért éppen ekkorra érik be a "tudás" olyan szintűre, hogy hirtelen emelkedést mutasson, a későbbiekben részletesen lesz szó.

ponges 2013.11.16. 09:58:05

Szó esett a cikkben arról, hogy mi történik akkor, hogyha az anyuka különféle dallammenettel elmondott verset olvas fel a gyereknek, és arról, hogy azt ő képes lesz feldolgozni. Ez most picit eltér a témától, de mi van akkor ha zenét hallgattatnak velük? Állítólag ha egy magzatnak sok klasszikus zenét játszanak le, akkor az kihatással lesz később az intelligenciájára. Akkor lehetséges az, hogy azok a gyerekek "okosabbak" lesznek akikhez a magzati korban gyakran beszélnek?

Fehér Kriszti 2013.11.16. 21:28:37

@szilvási: A 30-32. hetesek agykérgi válaszait a koraszülötteken végzett neurális mérésekből állapították meg. Ennek jellegzetes eszköze a NIRS (= near infrared spectroscopy; közel infravörös spektroszkóp). Erről és más műszerekről (amelyeket nagyobb babákon, illetve felnőtteken végzett mérések során használnak) részletesen abban az "Innátizmus? – Egy pszicholingvisztikai kérdés és a szociolingvisztika elmélete-módszertana" című tanulmányban olvashatsz, amit az egyik újabb blogbejegyzésemben fentebb ajánlok.

Fehér Kriszti 2013.11.16. 21:34:38

@ponges: Az újszülöttek zenei ingerekre való reakciója teljesen hasonló ahhoz, ahogyan a nyelvi ingerekre reagálnak. Ha tehát a terhesség utolsó heteiben egy bizonyos műfajt vagy egy adott zeneszámot hallgattatnak a magzattal, születés után ezeket fogja preferálni. Egy másik zenei stílussal szemben a klasszikus zene magzatkori megtapasztalása az intelligenciára nézve természetesen semmilyen előnyt nem jelent: az, hogy ezt elkülöníti például a metálzenétől és ezt részesíti előnyben, épp olyan szintű tudás, mintha ugyanezt fordíva tenné, vagyis a két zenei stílust elkülönítve a klasszikus helyett a metálért "rajongana".

Fehér Kriszti 2013.11.17. 21:31:51

@Rita Gellért: @audrey1201: Mivel az anya hangját kívülről és belülről (az anya testszöveteinek rezgésén keresztül) is hallja a magzat, ez lesz a legdominánsabb emberi hangforrás. A méh zajos környezet: azokban a kutatásokban, amelyekben apró mikrofont juttattak a méhbe, közvetlenül a magzat feje mellé, a zaj átlagos szinjét 75 dB-nek találták, ami körülbelül a közlekedő autókban hallható zajszint. Ezt a háttérzajt szakítja meg hozzávetőleg másodpercenként az anya gyomrán áthaladó levegő zaja és az anya szívverésének még erősebb hangja (Birnholz és Beacerraf, 1983). A csak méhen kívülről érkező nem anyai beszéd is érzékelhető valamelyest, 60 dB felett és alacsonyabb, 250-500 Hz frekvenciák közé tompítva (Busnel és mtsai,1992; Gerhardt és Abrams, 1996).

Fehér Kriszti 2013.11.17. 21:34:15

@nagyibugyi: Az eredendő (magzati kortól meglévő) siketség esetében nem látom mindennek jelentőségét. Hallani nem hallanak hangokat. De lehet, hogy a kommentedbeli felvetést nem értem tisztán.

szilvási 2013.11.19. 19:15:22

@Fehér Kriszti: Valóban érdekesek a tanulmányban leírt kutatási módszerek. Magyarországon is van lehetőség ilyen fejlett technológiák igénybe vételére?

@ponges: Ezzel kapcsolatban pedig az a kérdés merül fel bennem, hogy ha a születés után azt a bizonyos dallamot, ütemet fogja a kicsi preferálni, amit magzat korában hallhatott a külvilág felől, akkor majd a későbbiekben, tinédzser korában, felnőtt korában ez befolyásolhatja például a zenei ízlését? Mert tudom, hogy addig megszámlálhatatlan inger meg tapasztalat éri az embert, de ezek ellenére lehet-e erről szó?

Szandi1990 2013.11.19. 19:15:27

Előkerült az úgynevezett "szótárrobbanás" fogalma, amelynek a kezdete két, két és fél éves korra tehető. Arra lennék kíváncsi, hogy ez az időszak miután elkezdődik, mikor zárul le, vagy egyáltalán lezárul- e olyan értelemben, hogy bizonyos kortól már napról napra egyre kevesebb új szót tanulnak a gyerekek. (Esetleg ez egyénenként eltérő?)

ponges 2013.11.21. 12:52:29

Szó volt a cikkben a kétnyelvű babákról is. Engem az érdekelne, hogy lehetséges-e az, hogyha egy kisgyereket valamiféle agyi sérülés ér, akkor az mind a két nyelvére hatással lesz, vagy előfordulhat olyan az is, hogy csak az egyik általa ismert nyelv károsodik, a másik viszont sértetlen marad?

Grover89 2013.11.23. 14:37:17

Ha az anyuka terhessége alatt nyelvtanfolyamra jár, az mennyire befolyásolja a magzat nyelvtanulási készségét? Mostanában sok helyről lehet hallani, hogy egyre jobban szorgalmazzák a minél korábbi nyelvtanulást.Mennyi idős kor a legalkalmasabb egy új nyelv elsajátítására?

Cservenyák Dia 2013.11.25. 17:37:04

A kétnyelvű gyerekek kapcsán az lenne a kérdésem, hogy a szótanulás mennyire halad egyszerre a két nyelvben? A szótárrobbanás mindkét nyelvében megfigyelhető, vagy valamelyik elmarad a másik mellett?

Cservenyák Dia 2013.11.25. 17:37:17

@ponges: Ugye ismerjük a két "nyelvi" területét az agynak, a Broca (beszédprodukcióért felelős) és Wernicke (beszéd megértéséért) terület. Az anyanyelv és idegen nyelvek, vagy ha kétnyelvű gyerekről van szó, mindegyik nyelvi értés és produkció ugyanazon a területen kell, hogy megszülessen, így szerintem ha sérül valamelyik terület, akkor mindkét nyelvre hatással kell hogy legyen.

Cservenyák Dia 2013.11.25. 17:49:21

@ponges: Találtam egy cikket ehhez kapcsolódva: www.szuloklapja.hu/magzat/1059/anya-magzat-kommunikacio-a-varandossag-alatt.html
Bár nem feltétlenül nyelvészeti szempontból vizsgálja magzat-mama kommunikációt, de érdekes. Az olvasás is egy kommunikációs fajta magzat-mama között, ami nyugtatólag hat a babára, s így ha nem is tudjuk biztosan, hogy okosabb lesz-e ettől, de mindenképp kiegyensúlyozottabb lesz, valamint indentitás-fejlődésének az alapjai ezek.

Kiss Klaudia Enikő 2013.11.27. 16:12:58

Ha már magzatként érzékelhetjük a külvilágot valamilyen szinten, és születéstől kezdve érnek olyan ingerek, melyek hatással vannak, akkor miért nem emlékezünk felnőtt korunkban erre az időszakra, a nyelvre viszont, amit megtanulunk, igen? Van e összefüggés a nyelvelsajátítás és az emlékezet között? Egyáltalán melyik az a legkorábbi kor, amelytől kezdve emlékeink vannak akár beszédtanulással kapcsolatban is?

Szandi1990 2013.11.29. 01:24:12

@ponges: @Cservenyák Dia: Annak ellenére, hogy a beszédprodukció és a beszédértésért felelős területek eltérnek, ez nem befolyásolja ha jól tudom hogy például felnőtt emberek esetében (pl. fejlövéses katonáknál), hogy a sérülés következtében csupán egyik nyelvüket veszítik el.

audrey1201 2013.11.29. 01:24:33

@Kiss Klaudia Enikő: Bennem ezzel kapcsolatban az merül fel, hogy amikor mondjuk egyetemistaként elkezdünk mondjuk elsajátítani egy tudományos nyelvet vagy akár egy idegen nyelvet, akkor nem biztos, hogy fel tudjuk idézni azt a pillanatot amikor egy adott szó használatát megtanultuk, olykor mondjuk csak sokszor olvastunk egy szakkifejezést vagy sok előadáson hallottuk, gyakran meg sem tudjuk pontosan határozni, hogy mit jelent, de megtanuljuk alkalmazni. Ebből gondolom feltételezhető, hogy az agyunk alapvetően nem teljes, szakmaiatlanul megfogalmazva nem sztorival együtt raktározza el ezeket a dolgokat, vagy legalább is az agyunk nem olyan területén vannak ezek a "sztorik", amelyeket könnyen elő tudnánk hívni.

nagyibugyi · http://nagyibugyi.blog.hu 2013.11.30. 22:45:09

@Rita Gellért: Sajnos nem hozza be a cikket, amit linkeltél :(
@Fehér Kriszti: Nem fogalmaztam pontosan, számomra az anyanyelv szempontjából érdekes ez, meg hogy ők vajon hogyan gondolkoznak. Illetve, hogy számukra viszont mérföldkő-e a születés?

Kiss Klaudia Enikő 2013.12.01. 11:00:15

@audrey1201: Valóban érdekes, hogy számos olyan kifejezést ismerünk, melynek nem tudjuk pontosan megmondani az első hallásnak a helyét, idejét, körülményeit. Viszont vannak olyan szavak gyermekkorból, amikhez olyan emlék kötődik, amit sosem felejtünk el, míg más dolgokhoz pedig semmi.

Levelekiné Magyar Orsolya 2013.12.04. 17:03:04

"Az édesanyjuk beszédét magzati tapasztalataik alapján kétségkívül felismerték: mint ismerős hangot nemcsak hogy meg tudták különböztetni a többiekétől, de a sok közül ezt kedvelték a legjobban." Ehhez kapcsolódóan jutott eszembe az a nem nyelvészeti kérdés is, hogy mi történne akkor, ha a babáknak lejátszanának az anyájuktól származó és ettől különböző szívhangokat is? Véleményem szerint, ha a babák a beszédet elkülönítették, akkor
a szívhangokat is sikerülne nekik. Van erre vonatkozóan kísérlet?

Bátori István 2014.01.14. 15:01:58

@Levelekiné Magyar Orsolya: Én is úgy gondolom, hogy az újszülöttek fel tudnák ismerni az anyjuk jellegzetes szívhangját (tempóját, erősségét, egyéb fiziológiai és hallható sajátosságait), ha hallanák azt. Ha jól gondolom, a magzat az anyaméhben nem feltétlenül különíti el élésen az egyes hangokat egymástól, hiszen mindet egyszerre érzékeli. Nem tudja, hogy adott alkalommal éppen beszédet, éneket, madárcsicsergést hall-e éppen, csak az egészből egy nagy hangfolyamot észlel, amiben vannak bizonyos visszatérő és ismétlődő dolgok, ezeket minden bizonnyal érzékeli. A születés után pedig örül neki, ha ebből a korábbi hangfolyamból bizonyos motívumokat, jellegzetes mintákat (pl. a nyelv prozódiája, egy ének stb.)felismer – még akkor is, ha a megszokottól kissé eltérő módon – hiszen a már ismert dolgokat természetes módon preferálja.