Ajánló

„Sztenderd és nyelvelsajátítás” – tudományos előadás. (Elhangzott a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelvtudományi Intézetének 18. Élőnyelvi Konferenciáján. Nyitra. 2014. 09. 18.)

Most egy olyan előadást ajánlok, amelyben a nyelvelsajátítás folyamatát az ún. sztenderd szempontjából mutatom be. Az a nyelvváltozat, amit a babák a közvetlen közösségükben hallhatnak, és ami a nyelvelsajátításuk alapjává válik, legtöbbször nem esik egybe azzal az ún. sztenderd nyelvváltozattal, amivel a későbbiekben az oktatási intézményekben találkozhatnak. Az előadás a sztenderddel szemben a gyerekek legtermészetesebb nyelvváltozatának, a vernakulárisnak a jelentőségét hangsúlyozza, és ennek az oktatásba való beemelését szorgalmazza.

nyitra.jpg

Sztenderd és nyelvelsajátítás (Fotó: Szabó Tamás Péter)

A nyelvészet középpontjában jó ideje a sztenderd leírása áll. Ez bizonyos mértékben a közelmúlt, sőt akár napjaink szociolingvisztikájára és dialektológiájára is igaz. Bár e tudományterületek figyelme a nemsztenderd jelenségekre irányul, a kutatók a vizsgált nyelvváltozatokat nem egyszer mutatják be úgy, hogy kijelentéseiket többé-kevésbé latensen a sztenderdhez mint viszonyítási ponthoz képest fogalmazzák meg.

Olyan mérések, amelyekkel a sztenderd kiemelt nyelvészeti-nyelvi státusának indokolatlanságára tapasztalati úton igyekeztek rámutatni, csak a szociolingvisztikában születtek. Ezek a nyelvi attitűdöt vizsgálták, kimutatva, hogy a sztenderd pozitív megítélése valóban markáns, de csak egy tanult (az oktatás és más állami intézmények által közvetített) nyelvi viszonyulás, miközben a saját közösség nyelvváltozatának burkolt, ám természetes (a kezdetektől jelen lévő) presztízse van. A teszteknek azt az eredményét pedig, hogy a sztenderd „nyilvánvaló” tekintélye mellett a helyi csoport nyelvváltozatának „rejtett” presztízse ráadásul adott esetben még jóval meghatározóbb is lehet, szocializációs tényezőkkel, vagyis a közösséghez való kötődéssel és lojalitással magyarázták.

Mindez kétségtelenül helytálló, egy kissé mégis féloldalas: nyitva hagyja azt a kérdést, hogy miért és hogyan alakulhat ki az emberekben ez a viszonyulás a szűkebb környezetük nyelvéhez kognitív szempontból. Pedig a közösségi nyelvről tett kijelentéseinknek pontosan illeszkedniük kell ahhoz, amit az elme/agy mechanizmusairól tudunk. Ezáltal több (nyelvpedagógiai, kétnyelvűségi), attitűdre vonatkozó megállapításunk átértelmeződhet, illetve magyarázatot nyerhet.

Előadásomban a nyelvi attitűd formálódását a nyelvelsajátítás pszicholingvisztikai kontextusában tárgyalom. Kísérleteket elemezve arra kívánok rámutatni, hogy a helyi közösség nyelvéhez való pozitív viszonyulás annyira természetes és meghatározó, hogy már magzati kortól kezdve jelen van, és a nyelvtanulás origójává válik.

 

 

Szerző: Fehér Kriszti  2014.09.21. 20:54 Szólj hozzá!

Címkék: sztenderd újszülöttek csecsemők nyelvelsajátítás nyelvi diszkrimináció magzati tanulás dajkanyelv nyelvi attitűd vernakuláris ügynökvizsgálat nyílt presztízs rejtett presztízs deskriptív szemlélet preskriptív szemlélet hangsor-preferencia hangsormegkülönböztetés

Ajánló

Kovács Emese: „Rapből a nyelvről, nyelvből az emberről”. − tudományos előadás. (Elhangzott: A DE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének tehetségnapján. Debrecen. 2014. április 17.)

A nyelvtan- és irodalomórák sok kisdiáknak unalmasnak és száraznak tűnnek. Az iskolapadban ülő gyerekek nemegyszer sikertelennek is érzik magukat: a tanáraik folyton javítgatják a beszédüket, miközben különféle „nyelvhelyességi hibákat” emlegetnek. – Kovács Emese ezen a helyzeten kíván változtatni. Most az ő előadását ajánlom.

rap.jpg
Rapszövegek az iskolapadban? (Fotó: Kovács Emese)

„A tantervi anyagot vizsgálva azt figyelhetjük meg, hogy a nyelvről való ismeretátadás főként a sztenderden alapul, emellett helyesírás-orientált, és a beszélt nyelvhez kapcsolódó ismeretek csak kis mértékben tűnnek fel. Ez nyelvi bizonytalansághoz, adott esetben pedig nyelvi diszkriminációhoz vezet. A jelek szerint az iskolába érkezve a sztenderdet beszélő gyerekek eleve előnyt élveznek a valamely nyelvjárást beszélő társaikkal szemben, hiszen utóbbiaknak nemcsak a tananyagot kell elsajátítaniuk, hanem még az azt közvetítő nyelvváltozatot is.

Kutatásom célja az volt, hogy megmutassam a nyelv azon tulajdonságait, amelyekkel többek között változtatni lehet az oktatásra jellemző konzervatív nyelvszemléleten, a nyelvtan- és irodalomórákon részt vevő gyerekekben pedig fel lehet kelteni a nyelv(ek) iránti érdeklődést.

Munkám során az iskolában jelen lévő irodalmi alkotásokat és az iskolapadokból száműzött rapszövegeket hasonlítottam össze. Elsőre furcsának tűnhet a párosítás, de abból indultam ki, hogy a rapszövegek nyelvezetüket tekintve általában szlengre épülnek, így a nyelvi hanyagság képzetét keltik a magas művészi értékkel szemben, míg az iskolában bemutatott szövegek, egyfajta nyelvi mérceként, távolságtartó magatartást válhatnak ki az emberekből. Vagyis mind a két szövegfajta kelthet némi idegenkedést. Ezért arra törekedtem, hogy rávilágítsak, a rapszövegek hasonló nyelvi tulajdonságokat mutatnak, mint a kanonikus irodalmi szövegek.

Úgy gondolom, a tanórákon eredményes lehet a kétféle szövegfajtában megjelenő nyelvi változatosságra építve egy olyan kommunikatív kompetencia kialakítása a diákokban, mely a különböző szituációknak, élethelyzeteknek megfelelő nyelvváltozat használatán és nem a sztenderd kizárólagosságán alapul.” (Kovács Emese)

Kovács Emeséről munkája kapcsán portréfilm is készült, vizsgálatainak általánosabb eredményeiről pedig egy korábbi tanulmánya is beszámol. Kutatását Lapis Józseffel közösen segítettük.

Szerző: Fehér Kriszti  2014.04.20. 01:49 Szólj hozzá!

Címkék: oktatás iskola diákok sztenderd nyelvjárás rapszövegek irodalomoktatás nyelvi diszkrimináció irodalomóra nyelvtanóra nyelvtanoktatás nyelvi bizonytalanság irodalmi szövegek

süti beállítások módosítása