Ajánló

„Sztenderd és nyelvelsajátítás” – tudományos előadás. (Elhangzott a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelvtudományi Intézetének 18. Élőnyelvi Konferenciáján. Nyitra. 2014. 09. 18.)

Most egy olyan előadást ajánlok, amelyben a nyelvelsajátítás folyamatát az ún. sztenderd szempontjából mutatom be. Az a nyelvváltozat, amit a babák a közvetlen közösségükben hallhatnak, és ami a nyelvelsajátításuk alapjává válik, legtöbbször nem esik egybe azzal az ún. sztenderd nyelvváltozattal, amivel a későbbiekben az oktatási intézményekben találkozhatnak. Az előadás a sztenderddel szemben a gyerekek legtermészetesebb nyelvváltozatának, a vernakulárisnak a jelentőségét hangsúlyozza, és ennek az oktatásba való beemelését szorgalmazza.

Sztenderd és nyelvelsajátítás (Fotó: Szabó Tamás Péter)

A nyelvészet középpontjában jó ideje a sztenderd leírása áll. Ez bizonyos mértékben a közelmúlt, sőt akár napjaink szociolingvisztikájára és dialektológiájára is igaz. Bár e tudományterületek figyelme a nemsztenderd jelenségekre irányul, a kutatók a vizsgált nyelvváltozatokat nem egyszer mutatják be úgy, hogy kijelentéseiket többé-kevésbé latensen a sztenderdhez mint viszonyítási ponthoz képest fogalmazzák meg.

Olyan mérések, amelyekkel a sztenderd kiemelt nyelvészeti-nyelvi státusának indokolatlanságára tapasztalati úton igyekeztek rámutatni, csak a szociolingvisztikában születtek. Ezek a nyelvi attitűdöt vizsgálták, kimutatva, hogy a sztenderd pozitív megítélése valóban markáns, de csak egy tanult (az oktatás és más állami intézmények által közvetített) nyelvi viszonyulás, miközben a saját közösség nyelvváltozatának burkolt, ám természetes (a kezdetektől jelen lévő) presztízse van. A teszteknek azt az eredményét pedig, hogy a sztenderd „nyilvánvaló” tekintélye mellett a helyi csoport nyelvváltozatának „rejtett” presztízse ráadásul adott esetben még jóval meghatározóbb is lehet, szocializációs tényezőkkel, vagyis a közösséghez való kötődéssel és lojalitással magyarázták.

Mindez kétségtelenül helytálló, egy kissé mégis féloldalas: nyitva hagyja azt a kérdést, hogy miért és hogyan alakulhat ki az emberekben ez a viszonyulás a szűkebb környezetük nyelvéhez kognitív szempontból. Pedig a közösségi nyelvről tett kijelentéseinknek pontosan illeszkedniük kell ahhoz, amit az elme/agy mechanizmusairól tudunk. Ezáltal több (nyelvpedagógiai, kétnyelvűségi), attitűdre vonatkozó megállapításunk átértelmeződhet, illetve magyarázatot nyerhet.

Előadásomban a nyelvi attitűd formálódását a nyelvelsajátítás pszicholingvisztikai kontextusában tárgyalom. Kísérleteket elemezve arra kívánok rámutatni, hogy a helyi közösség nyelvéhez való pozitív viszonyulás annyira természetes és meghatározó, hogy már magzati kortól kezdve jelen van, és a nyelvtanulás origójává válik.

Ajánló

Bodnár Noémi: „Dajkanyelv és nem”. − tudományos előadás. (Elhangzott: A DE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének tehetségnapján. Debrecen. 2014. április 17.)

A felnőttek egy speciális beszédmódot használnak, amikor kisbabákkal kommunikálnak. Ezt a dajkanyelvet magasabb hanghordozás, eltúlzott dallamívek, gondos artikuláció, lassabb tempó, sok ismétlés, sajátos szókincs, leegyszerűsített nyelvtan és nagyfokú szociális odafordulás jellemzi. − Ezúttal egy tanítványom előadását ajánlom, amiben azokról a terveiről számol be, amelyekkel a dajkanyelv és a nemek összefüggéseit fogja vizsgálni.

Dajkanyelv: nők a slágerlista élén? (Fotó: Bodnár Noémi)

„Az eddigi mérések alapján tudjuk, hogy a csecsemők újszülött koruktól kezdve nemtől, nemzetiségtől függetlenül előnyben részesítik a dajkanyelvet a normál felnőttbeszédhez képest. A kísérletekből emellett az is látszik, hogy a babák nemcsak elkülönítik a saját anyjuk hangját más, ismeretlen nők hangjától, de jobban is kedvelik azt. Apjuk hangja iránt ugyanakkor, úgy tűnik, nem mutatnak nagyobb érdeklődést a kicsik, ha azt egy ismeretlen hangjával szembeállítva mutatjuk be nekik.

Azt viszont még nem vizsgálták a kutatók, csak sejtések vannak róla, hogy a nők dajkanyelvi kommunikációja általában véve sikeresebb-e, mint a férfiaké. Holott ez is lényeges kérdés, hiszen ha a csecsemők a női dajkanyelvet részesítik előnyben, akkor valószínűsíthető, hogy ennek a speciális beszédmódnak a nőkhöz kötődő, tanító funkciója és evolúciós jelentősége van.

Egy másik ezzel összefüggő, fontos kérdés is tisztázatlan még a dajkanyelvvel kapcsolatban, mégpedig az, hogy az emberek hogyan vélekednek róla. Gyakran hallani negatív véleményeket a felnőttek „gügyögéséről”, és olyanokat is, amelyek ezt a beszédmódot kifejezetten az anyákra, illetve nőkre jellemző viselkedésnek tartják, tudományos mérés azonban nem készült még arról, hogy ez a gondolkodásmód egyáltalán mennyire általános, és vajon mennyiben tekinthető sztereotípiának.

Mindezek alapján kísérletekkel és felmérésekkel arra a két kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a babák jobban kedvelik-e a nők dajkanyelvét a férfiakéval szemben, valamint hogy hogyan viszonyulnak az emberek a dajkanyelvhez.” (Bodnár Noémi)

Kolumbusz nyomában

Alighogy megérkeztünk tanulmányutunk célállomására, a bloomingtoni Indiana Egyetemre, máris hatalmas szerencsében volt részünk: azon a rengeteg érdekes dolgon túl, amit itt tanulhatunk, ma a Cognitive Science Program vendégelőadójaként még Richard N. Aslint, a Rochester Egyetem Brain and Cognitive Sciences tanszékének munkatársát, az ottani babalabor vezetőjét is meghallgathattuk.

Richard N. Aslin: „Behavioral, computational, and neural mechanisms of statistical learning in infants and adults” (Indiana University Cognitive Science Program, Bloomington, IN, USA. 2014. 02. 17.)

Aslin tagja volt annak a kutatócsoportnak, akik a kilencvenes évek közepén a babák statisztikai tanulásának ötletét az elsők között vetették fel és tesztelték kísérleti úton. Előadásában az ezzel kapcsolatos korábbi és jelenleg is folyó vizsgálatokat mutatta be, köztük olyanokat, amelyekről ezen a weboldalon is volt, illetve lesz szó. Legújabb eredményeit most nem is áruljuk el: ezekről a maguk helyén, a blog újabb cikkeiben fogunk beszámolni. 

The Rochester Baby Lab (University of Rochester, NY, USA)

„In the past 15 years, a substantial body of evidence has confirmed that a powerful distributional learning mechanism is present in infants, children, adults. I will briefly review this literature that began in the temporal domain as a solution to the word segmentation problem, and then make the point that this mechanism is modality general, domain general, and species general. However, to be tractable, this powerful statistical learning engine must be constrained, and those constraints are both subtle and diverse, e.g., how infants allocate their attention to sequences of events plays an important role in the efficiency and effectiveness of learning. A variety of computational models have been proposed to account for statistical learning, including those that treat learning of exemplars and learning of rules as separate mechanisms. I will argue that this exemplar rule distinction can more parsimoniously be accounted for by a single statistical learning mechanism that is sensitive to the patterning of the input. Variations in how learners judge the grammaticality of utterances from an artificial grammar, and a single model that accounts for that variation, will then be reviewed. Finally, time permitting, I will provide a brief glimpse at some recent data on the neural correlates of statistical learning.” (Richard N. Aslin)

A tanulmányút az Indiana University és a Debreceni Egyetem csereprogramja, illetve a Campus Hungary pályázata keretében valósul meg. A Magyary-ösztöndíj ez idő alatt szünetel. A támogatóknak köszönet a tanulmányútért, a Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj kuratóriumának pedig azért, hogy lehetőséget adott a halasztásra.

Ajánló

Bodnár Noémi: „Babanyelv a neten. Blog arról, ami mindenkit érdekel” – ismertetés. (Nyelv és Tudomány 2013. november 25.)

Bodnár Noémi: „Csecsemők és nyelvészet” – ismertetés. (Tympanon 2013/3–4: 5.) 

A blog egyre népszerűbb, amit minden Olvasónak köszönök. Az oldalra már felfigyelt a nyest.hu és a Debreceni Egyetem magyar szakos hallgatóinak folyóirata is. Az összefoglalókat mindenkinek ajánlom.

Csecsemők és nyelvészet (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

A blogismertetőkért köszönet a Szerzőnek.

Ajánló

„Csecsemők és nyelv – Mit tudhat meg a nyelvészkutató a babáktól?” – tudománynépszerűsítő program. (Kutatók Éjszakája 2013. Debrecen. 2013. 09. 27.)

Ha kíváncsi vagy az előadásra, nézd meg a diaanyagot, illetve olvasd el az eseményről készített egyetemi összefoglalót (Mészáros Anna: Utazás, slam, kisbabák – „Magyaros” programok a Kutatók Éjszakáján. Tympanon 2013/3–4: 1.) és a helyi sajtó tudósítását (P. A.: Síró újszülöttek és beszélő cumik. Szuperinfó. 2013. október 4: 6.) is.

Nyelv: középpontban a csecsemők (Fotó: Bartha-Tóth Alexandra)

A rendezvény egy interaktív előadás és beszélgetés volt arról, hogy a kutató mit és hogyan tudhat meg  a csecsemők nyelvi képességeiről. A programon az egyéves kor alatti babák nyelvtudásának vizsgálati módszereivel, a kísérletekkel és ezek eredményeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők.

Blogismertető

A blog a nyelvelsajátítás folyamatát a szélesebb olvasóközönségnek egyrészt közérthető cikkekben mutatja be, másrészt ajánlók formájában egyéb ismeretterjesztő írásokat, szaktanulmányokat, előadásokat, programokat és beszélgetéseket kínál a témában. Az oldal egyaránt szól a babanyelv iránt érdeklődő laikusoknak, illetve a nyelvész és pszichológus főiskolai-egyetemi hallgatóknak-kutatóknak. Az egyszerűen megszövegezett bejegyzések alapvetően a nyelvelsajátítással foglalkoznak, és praktikus tudnivalókkal ismertetik meg a gyerekek nyelvi fejlesztésével a hétköznapi gyakorlatban találkozó pedagógusokat és szülőket. A cikkeknek ugyanakkor az is céljuk, hogy – főként a tágabb szakmai közönségnek – a babák nyelvi képességének tanulmányozásán keresztül grammatikai folyamatokat mutassanak be, ezáltal pedig egy újszerű, a kognitív tudományok eredményeire is építő nyelvtani modellt vázoljanak.