Ajánló

„Az újszülöttek nyelvi titkai” — tudománynépszerűsítő program. (Kutatók Éjszakája 2014. Debrecen. 2014. 09. 26.)

Azt mondják, már az újszülöttek felismerik anyanyelvüket, sőt mintha más nyelvekkel szemben ez iránt valami eredendő lojalitást is éreznének, mintha a szívük kezdettől fogva az anyanyelvükhöz húzna.

Vajon van ennek a meglepő kijelentésnek bármiféle alapja, vagy ez is csak egy jól hangzó „városi legenda”, amit a büszke szülők és az anyanyelv szerelmesei terjesztettek el? Hasznos lehet-e egy ilyen információ a tudomány számára? Egyáltalán hogyan lehet az újszülöttek anyanyelvhez való viszonyáról bármit kideríteni, mikor jól tudjuk, nyelvi világunk legfiatalabb lakóitól hiába várnánk, hogy erről bármit is meséljenek nekünk? — Kutatócsoportunk legutóbbi rendezvényén erre kerestem a választ.

one_week.jpg

Egy hete a nyelv új világában (Fotó: Koczogh Helga)

Nagy örömömre a program népszerű volt, közel hatvan érdeklődő vett részt a rendezvényen. Aki esetleg mégis lemaradt volna róla, az előadás diáit megnézheti.

 

Szerző: Fehér Kriszti  2014.09.28. 18:16 Szólj hozzá!

Címkék: szabályok anyanyelv tabula rasa ritmus magzatvíz idegen nyelv dallam minták hangsúly prozódia újszülöttek nyelvi változatosság Noam Chomsky EEG beszélő cumi magzati tanulás dajkanyelv anyai nyelv innátizmus NIRS René Descartes John Locke Steven Pinker Gottfried Leibniz Michael Tomasello síráselemzés általános formulák hangsor-megkülönböztetés intonáció

Ajánló

„Sztenderd és nyelvelsajátítás” – tudományos előadás. (Elhangzott a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelvtudományi Intézetének 18. Élőnyelvi Konferenciáján. Nyitra. 2014. 09. 18.)

Most egy olyan előadást ajánlok, amelyben a nyelvelsajátítás folyamatát az ún. sztenderd szempontjából mutatom be. Az a nyelvváltozat, amit a babák a közvetlen közösségükben hallhatnak, és ami a nyelvelsajátításuk alapjává válik, legtöbbször nem esik egybe azzal az ún. sztenderd nyelvváltozattal, amivel a későbbiekben az oktatási intézményekben találkozhatnak. Az előadás a sztenderddel szemben a gyerekek legtermészetesebb nyelvváltozatának, a vernakulárisnak a jelentőségét hangsúlyozza, és ennek az oktatásba való beemelését szorgalmazza.

nyitra.jpg

Sztenderd és nyelvelsajátítás (Fotó: Szabó Tamás Péter)

A nyelvészet középpontjában jó ideje a sztenderd leírása áll. Ez bizonyos mértékben a közelmúlt, sőt akár napjaink szociolingvisztikájára és dialektológiájára is igaz. Bár e tudományterületek figyelme a nemsztenderd jelenségekre irányul, a kutatók a vizsgált nyelvváltozatokat nem egyszer mutatják be úgy, hogy kijelentéseiket többé-kevésbé latensen a sztenderdhez mint viszonyítási ponthoz képest fogalmazzák meg.

Olyan mérések, amelyekkel a sztenderd kiemelt nyelvészeti-nyelvi státusának indokolatlanságára tapasztalati úton igyekeztek rámutatni, csak a szociolingvisztikában születtek. Ezek a nyelvi attitűdöt vizsgálták, kimutatva, hogy a sztenderd pozitív megítélése valóban markáns, de csak egy tanult (az oktatás és más állami intézmények által közvetített) nyelvi viszonyulás, miközben a saját közösség nyelvváltozatának burkolt, ám természetes (a kezdetektől jelen lévő) presztízse van. A teszteknek azt az eredményét pedig, hogy a sztenderd „nyilvánvaló” tekintélye mellett a helyi csoport nyelvváltozatának „rejtett” presztízse ráadásul adott esetben még jóval meghatározóbb is lehet, szocializációs tényezőkkel, vagyis a közösséghez való kötődéssel és lojalitással magyarázták.

Mindez kétségtelenül helytálló, egy kissé mégis féloldalas: nyitva hagyja azt a kérdést, hogy miért és hogyan alakulhat ki az emberekben ez a viszonyulás a szűkebb környezetük nyelvéhez kognitív szempontból. Pedig a közösségi nyelvről tett kijelentéseinknek pontosan illeszkedniük kell ahhoz, amit az elme/agy mechanizmusairól tudunk. Ezáltal több (nyelvpedagógiai, kétnyelvűségi), attitűdre vonatkozó megállapításunk átértelmeződhet, illetve magyarázatot nyerhet.

Előadásomban a nyelvi attitűd formálódását a nyelvelsajátítás pszicholingvisztikai kontextusában tárgyalom. Kísérleteket elemezve arra kívánok rámutatni, hogy a helyi közösség nyelvéhez való pozitív viszonyulás annyira természetes és meghatározó, hogy már magzati kortól kezdve jelen van, és a nyelvtanulás origójává válik.

 

 

Szerző: Fehér Kriszti  2014.09.21. 20:54 Szólj hozzá!

Címkék: sztenderd újszülöttek csecsemők nyelvelsajátítás nyelvi diszkrimináció magzati tanulás dajkanyelv nyelvi attitűd vernakuláris ügynökvizsgálat nyílt presztízs rejtett presztízs deskriptív szemlélet preskriptív szemlélet hangsor-preferencia hangsormegkülönböztetés

Ajánló

„Innátizmus? – egy pszicholingvisztikai kérdés és a szociolingvisztika elmélete-módszertana” – tudományos szakcikk. (In: Kontra Miklós–Németh Miklós–Sinkovics Balázs szerk.: Elmélet és empíria a szociolingvisztikában. Válogatás a 17. Élőnyelvi Konferencia — Szeged, 2012. augusztus 30.–szeptember 1. — előadásaiból. Gondolat Kiadó: Budapest. 2013. 137–162.)

Most egy olyan dolgozatot ajánlok, ami a nyelvi képesség eredetének problémáját taglalja.

kontra.jpg

Elmélet és empíria a szociolingvisztikában (Borítófotó: Szentgyörgyi Anna)

A tanulmányban rendhagyó módon a pszicholingvisztikából ismert innátizmusprobléma szociolingvisztikai felülvizsgálatára teszek kísérletet. Azon túl, hogy a komplexebb közelítésmód révén a nyelvelsajátításnak ez a sarkalatos kérdése is új megvilágításba helyeződhet, mindenekelőtt arra igyekszem majd rámutatni: a nyelv adekvát modellezése a szociolingvisztika és a pszicholingvisztika elméletének-módszertanának — mindeddig hiányzó — összehangolását kívánja meg.

Miután az egyének nyelvei csakis a szociális nyelvhálózatba szervesen beágyazódva (annak elidegeníthetetlen részeként) tudnak kapcsolatba lépni és hatni egymásra, nyilvánvaló, hogy a társas, illetve a kognitív szinten értelmezett nyelvi rendszerek egybeszövődnek, és azonos elvek mentén strukturálódnak. A szociolingvisztikának és a pszicholingvisztikának a nyelv szerveződéséről alkotott felfogása ugyanakkor mégsem ezt tükrözi. Míg Chomsky nyelvészetéhez a szociolingvisztika képviselői többnyire kritikailag viszonyulnak, a pszicholingvisztikában ennek kapcsán bíráló és támogató vélemények egyaránt szép számban előfordulnak.

A nyelvi képesség eredetére irányuló csecsemőkísérletek szociolingvisztikai átértékelése arra ad lehetőséget, hogy az innátizmus tanának problematikus voltát a chomskyánus nyelvészet más tételeivel összefüggésében kezeljük, ezáltal pedig egy olyan egységes elméletet és módszertant vázoljunk fel, amely koherens szemléleti keretként szolgálhat mind a szociolingvisztika, mind a pszicholingvisztika számára.

Szerző: Fehér Kriszti  2013.10.10. 18:19 23 komment

Címkék: tabula rasa kétnyelvűség magzatok újszülöttek EEG beszélő cumi Chomsky innátizmus NIRS kreol nyelvek Labov Bickerton univerzális grammatika LAD Humboldt Vigotszkij epigenezis nyelvi attitűd társas-kognitív nyelvészet

Azt mondják, már az újszülöttek felismerik anyanyelvüket, sőt mintha más nyelvekkel szemben ez iránt valami eredendő lojalitást is éreznének, mintha a szívük kezdettől fogva az anyanyelvükhöz húzna. Vajon van ennek a meglepő kijelentésnek bármiféle alapja, vagy ez is csak egy jól hangzó „városi legenda”, amit a büszke szülők és az anyanyelv szerelmesei terjesztettek el? Egyáltalán hogyan lehet mindezt kideríteni, mikor jól tudjuk, nyelvi világunk legfiatalabb lakóitól hiába várnánk, hogy erről bármit is meséljenek nekünk?

newborn01_1.JPG

Egy újszülött a nyelv világában (Fotó: Mózes Áron)

Peter D. Eimast, a Rhode Island-i Brown Egyetem kognitív pszichológus professzorát is éppen ez a probléma foglalkoztatta, amikor azt szerette volna tanulmányozni, hogy mit érzékelhet egy néhány hónapos csecsemő az őt körülvevő emberek nyelvéből. 1971-ben zseniális gondolata támadt, amivel méltán írta be magát a gyereknyelvkutatás történelemkönyvébe: ha a hegy nem megy Mohamedhez, majd Mohamed megy a hegyhez! Ha a babák nem tudnak válaszolni a kérdéseinkre, talán inkább a cumijuknak kellene felelni helyettük... Eimas természetesen jól tudta, hogy beszélő cumik nincsenek, így hát kollégájával és két diákjával készített egyet. A szenzorral összekötött cumi a csecsemők szopási gyakoriságát mérte, mialatt különböző hangsorokat hallgattattak velük. De mi köze ennek a nyelvi képességhez?

Amikor a csecsemők valamilyen új dolgot észlelnek a környezetükben, érdeklődnek, és ennek jeleként – ha éppen cumiznak – a szopásuk intenzívebbé válik. A „beszélő cumi” kitalálói a babák viselkedésének éppen erre a jellemzőjére alapoztak. Amikor bekapcsolták a magnót, a csecsemők rögtön felfigyeltek arra, hogy valami beszélni kezdett, és a korábbinál gyorsabban szoptak. A cumi mondandója azonban idővel megszokottá vált a számukra, és már nem volt túl érdekes nekik, ennek megfelelően cumizási tempójuk fokozatosan csökkent.

Képzeljük csak el, mi történik, ha ez a cumi egyszer csak valami mást mond! Az újdonság hallatán a csecsemők hirtelen megint gyorsabban szopnak, ha pedig az egyik hanganyag netán még jobban is tetszik nekik, akkor ennek a megjelenése után a szopásuk gyakorisága hosszabb ideig mutat nagyobb értéket, mint amikor a másik szólal meg. Mindez persze csak abban az esetben lesz így, ha a babák érzékelik a váltást, azaz észreveszik az eltérést a kétféle nyelvi anyag között, mert ha nem, akkor bizony a korábbihoz hasonló komótossággal vagy még lassabban cumiznak majd tovább.

cumi.jpg

Ha ez a cumi beszélni tudna... (Fotó: Szabó Tímea)

Így amikor a „beszélő cumi” a csecsemők anyanyelvén és egy idegen nyelven szólal meg, a szopásgyakoriság változása elárulja, hogy a babák különbséget tesznek-e a két nyelv között, és ha igen, valamelyiket előnyben részesítik-e a másikhoz képest. Óriási, ugye? Eimasék ötlete valóban annyira egyszerű és nagyszerű, hogy az szinte zavarba ejtő: a teszt könnyen elvégezhető, megbízható, ráadásul a cumisok klubjának legapróbb tagjainál, vagyis az újszülötteknél is alkalmazható.

Napjainkban már vannak olyan egészen modern, az idegrendszer működését feltérképező eszközök (a közel infravörös spektroszkóp és az elektroencefalográf egy speciális változata), amik a legkisebbek esetében is használhatók. Az ilyen mérések azonban a „beszélő cumis” módszernél körülményesebbek és költségesebbek, mi több, az, hogy ezeknek a műszereknek az adatait egyáltalán hogyan kell értelmezni, az ilyen korú babák esetében még nagyon bizonytalan. Nem véletlen, hogy Eimas kutatócsoportjának az eljárása nemcsak hogy általánosan elterjedt, de manapság is a legnépszerűbb formája az újszülöttek és csecsemők nyelvi vizsgálatának. Vegyünk hát mi is egy „beszélő cumit”, és nézzük meg, mit mesél nekünk a legfiatalabbak és anyanyelvük viszonyáról!

Bármennyire meghökkentő is, minden vizsgálat azt mutatja: nem puszta szóbeszéd, hanem érvényes megállapítás, hogy a babák közvetlenül születésük után elkülönítik és előnyben részesítik anyanyelvüket, legalábbis a ritmikailag és dallamukban különböző nyelvekhez képest. Amikor például Jacques Mehler, a párizsi pszicholingvisztikai labor kutatója munkatársaival negyven, egynyelvű francia területről származó, négynapos babát tesztelt „beszélő cumival”, és francia–orosz hanganyagot játszott le nekik, azt tapasztalta, hogy az újszülöttek a két nyelvet eltérőnek érzékelik, ráadásul a kettő közül a francia, vagyis az anyanyelvük tetszik nekik jobban. De hasonló eredménnyel zárultak az angol és spanyol, az amerikai és svéd újszülöttekkel végzett vizsgálatok is. A nyelvek és babák sorát még hosszan folytathatnánk...de jaj, most mennünk kell: felsírt az újszülött – mégpedig az anyanyelvén!

newborns02_1.JPG

Ez a baba magyarul sír! (Fotó: Mózes Áron)

A csecsemő nemcsak hallja azokat a hangsorokat, amiket a környezetében élő emberek mondanak, de – a mamát és a papát nem egyszer bosszantva vele – rendszeresen előáll saját hangos produkcióval is: sír! Ezt a hanganyagot az újszülöttektől, akár akarjuk, akár nem, megkapjuk, méghozzá igen nagy mennyiségben. Miért ne vizsgálnánk meg akkor ezt is? A nyelvelsajátítással foglalkozó pszichológusok újabban pontosan ezt teszik. A babák sírásának hangsúly- és dallamjegyeit számítógép segítségével elemzik, és a szülők anyanyelvére jellemző motívumokat keresnek benne. Márpedig aki keres, az talál is.

Amikor a würzburgi egyetemen dolgozó Birgit Mampe munkatársaival hatvan, három-öt napos, német és francia babát tanulmányoztak ilyen módszerrel, azt vették észre, hogy a német újszülöttek sírása többször kezdődött magasabban és nyomatékkal, míg a franciáké inkább fordítva – éppen úgy, ahogy ez a német és a francia beszédre egyébként jellemző. Ne féljünk kimondani, akármilyen különösnek tűnik is: a babák bizony az első perctől fogva anyanyelvükön sírnak!

Nem is gondoltuk volna, igaz? Csak ámulunk-bámulunk, hogy miféle teljesítményre képesek már a legkisebbek is. Mindegyikük egy-egy csoda, tele nyelvi titkokkal. Egyet közülük már kifecsegett a cumijuk és leleplezett a sírásuk, ám ennek ára van: rögtön újabb rejtélyekkel találjuk szemben magunkat. Hogyan csinálják? Honnan ez az anyanyelvük iránti korai „rajongás”?

Szerző: Fehér Kriszti  2013.07.16. 11:40 34 komment

Címkék: anyanyelv sírás babák újszülöttek nyelvelsajátítás beszélő cumi

süti beállítások módosítása